A pünkösd eredetileg zsidó ünnep volt, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást - ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon - ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon.
A keresztény egyház szerint Krisztus mennybemenetele utáni ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, és a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. A próféták isteni igazságot kaptak, amivel képesek lettek elmondani, mi történt Krisztussal.
A pünkösd ünnepének dátuma Európában legkorábban május 10-én, legkésőbb pedig június 16-án lehet. Május hónapot a népnyelvben pünkösd havának is szokás nevezni.
Pünkösdi népszokások
Kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítéslécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdirózsát, jázmint), hogy ne csapjon a házba a villám. Néhol a tavaszköszöntés érdekében lányos házakra tettek ki zöld ágakat. A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát, amelyet pünkösdkor bontottak le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A legények csoportba szerveződve állították a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fájuk, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
A középkor óta ismert szokás a királyválasztás, amelyet „pünkösdi királyság” kifejezéssel is illetnek. Ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Eredetileg négy (később több) nagyobb lány körbevitte a faluban a legkisebbet, legszebbet. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, és termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
Szűz Mária szobra a csíksomlyói kegytemplom főoltáránFotó: MTI/Veres Nándor
Ezrek zarándokolnak a Csíksomlyón található Mária-kegyhelyhez, Erdély havasokkal körülölelt tájára. A csíksomlyói búcsú hagyományáról a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.
