A német parlament, a Bundestag évtizedeken át unalmas helynek számított. Nem hangzottak el szélsőséges kijelentések, a kormány és az ellenzék között nem is voltak jelentősebb programbéli különbségek. A német egység után megjelent ugyan az egykori keletnémet NSZEP utódjának számító Balpárt a törvényhozásban, ám ez már messze nem az a tömörülés volt, mint amit Erich Honecker idején megismerhettünk.
Ezért is sokkolta a német közvéleményt az a beszéd, amelyet szerdán Alice Weidel, a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) frakcióvezetője mondott el a költségvetés vitája során. Igaz, a kormány büdzsével kapcsolatos terveihez nem szólt hozzá, habár korábban sem kivételes gazdasági hozzáértésével varázsolta el a német közvéleményt. Ezenfelül azonban egy sor olyan mondat hangzott el a beszédben, amely korábban elképzelhetetlen lett volna a Bundestagban. Igazi, hamisítatlan gyűlöletbeszéd volt ez, amelyben a szónok a „burkás, fejkendős kislányokat, az állam által eltartott késelő férfiakat és más semmirekellőket”, azaz a muzulmánokat vádolta azzal, hogy a német jólétet, a gazdasági növekedést fenyegetik.
Weidelt azonnal rendre utasította Wolfgang Schäuble parlamenti elnök, korábbi pénzügyminiszter, figyelmeztetve arra: minden fejkendőt viselő nőt diszkriminált. A német politikai kultúrára jellemző, hogy Weidel beszédétől minden más frakció elhatárolódott, a német lapok pedig megkondították a vészharangot, jelezve, milyen következményei lesznek annak, ha az AfD folytatja ámokfutását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben teszi fel a kérdést: „Mit lehet tenni az AfD ellen?”. A lap meg is adja a választ: azzal lehet kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, ha a kormány emberséges politikát folytat.
A német üzleti élet vezető személyiségei is fellázadtak Weidel ellen. A Siemenst irányító Joe Kaeser azt írta, az AfD frakcióvezetője árt Németország nemzetközi hírnevének. S inkább legyenek az országban fejkendőt viselő lányok, mint nemzetiszocialisták.
Így reagál a gyűlöletbeszédre egy normális társadalom. S így gondolkodnak a valódi keresztények, akik a vallást nem a hatalom megtartása eszközének tartják, hanem aszerint is próbálnak élni, cselekedni. Merthogy a gyűlöletbeszédnek semmi köze sincs a keresztény emberképhez. Így működik az az ország, ahol nem emelték kormányzati szintre a bevándorlásellenességet, a gyűlöletet, ahol a politikai élet azonnal kirekesztene egy olyan politikust, aki egy a szendvicsét eldobó migránst vádolna a sertéspestis behurcolásával.
A magyar kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy gazdaságilag feltartóztathatatlanul közelítünk a nyugathoz. A miniszterelnök merész becsléssel 2030-ban jelölte meg azt az évet, amikor beérjük Ausztriát. Lehet, hogy e tekintetben valóban csökken a különbség Magyarország és Európa nyugati fele között – bár a számok nem feltétlenül ezt sugallják, a fizetésbeli differenciákat pedig inkább hagyjuk is -, de ami a kulturáltságot illeti, ez a szakadék mintha csak egyre mélyebb és mélyebb lenne.
