Hamarosan visszatérhet Martin Schulz, az SPD volt elnöke, bár ő maga még nem beszélt terveiről.
A német belpolitikában az utóbbi évek legnagyobb vesztese volt a szociáldemokrata politikus. 2017. január 24-én jelentették be, hogy ő lesz a német SPD listavezetője. A német közvélemény lelkesen fogadta a döntést. Felmérések szerint legalább annyira alkalmasnak tartották a kancellári tisztségre, mint Angela Merkelt, személyes népszerűségével pedig elérte azt, hogy a közvélemény-kutatásokban az SPD behozza, sőt meg is előzze a kereszténydemokratákat. Talán azért várták szinte messiásként, mert az Európai Parlamentben politizált, távol a német belpolitika zajától. Március 19-én Schulzot szinte közfelkiáltással választották meg az SPD élére.
Az EP volt elnökétől csodát vártak, ám hamar szembesülnie kellett azzal, hogy egy fecske Németországban sem csinál nyarat. Az SPD várakozások alatt szerepelt a tartományi választásokon, így a párt népszerűsége csakhamar visszasüllyedt a 2016 december végi szintre. A csoda elmaradt, s az SPD-t a tavaly szeptemberi választáson már olyan depresszió jellemezte, hogy Schulz már a 20 százalék túlszárnyalásának is láthatóan örült. A voksolást követően ellentmondást nem tűrően kijelentette: ellenzékbe vonulnak. Mint utóbb kiderült, végzetes hiba volt ez részéről. Nem számított ugyanis arra, hogy november közepére kudarcot vallanak az úgynevezett Jamaica-koalícióról szóló tárgyalások az uniópártok, a szabaddemokrata FDP és a Zöldek között. Ezután ugyanis Frank-Walter Steinmeier államfő vette kezébe az irányítást. A volt szociáldemokrata külügyminiszter ugyanis rábeszélte az SPD-t arra: maradjon a nagykoalícióban. Schulz szinte pillanatok alatt változtatta meg elutasító véleményét, s hirtelenjében az uniópártokkal való együttműködés folytatása mellett kardoskodott. Elsősorban azért, mert tisztában volt vele: ha előrehozott választást rendeznének, az SPD már 20 százalék alá kerülne, s rosszabbik esetben akár az Alternatívával versenyezhet a második helyért. Schulznak politikai szempontból teljesen igaza volt, hiszen a szociáldemokraták számára nem volt alternatíva, minden érv a nagykoalíciós együttműködés folytatása mellett szólt. Csakhogy az ő szájából már nem volt hiteles ez a fellépés, saját pártján belül sem bíztak benne, ezért lemondott a pártelnökségről, s arról is, hogy ő legyen hazája külügyminisztere.
Schulz hirtelenjében minden posztját elvesztette, 2018 márciusától egyszerű parlamenti képviselő lett. Olyan értesülések is napvilágot láttak, amelyek szerint parlamenti mandátumáról is lemond, ez azonban végül nem történt meg. A nyilvánosság elől azonban teljesen eltűnt, két hónapig a Twitteren jelentkezett, csak április végén írt újra bejegyzést a közösségi oldalra. Szót ejtett Izrael 70. születésnapjáról, Donald Trump politikájáról, illetve a Károly-díjról.
A jelek szerint azonban a 62 éves Martin Schulzot nem szabad leírni, s a volt pártelnök már a visszatérésre készül. Az SPD több prominens politikusa szerint Schulzot az SPD listavezetőjének kell megtenni a 2019-es európai parlamenti választás során. Az ötletgazda Michael Müller berlini polgármester, az SPD elnökségi tagja, s de támogatja a felvetést Johannes Kahrs, az SPD jobbszárnyát összefogó, úgynevezett seeheimi kör tagja is. „Teljes szívemből támogatnék egy ilyen megoldást” - fejtette ki a Der Spiegelnek.
Maga Schulz egyelőre nem nyilatkozott terveiről, ám aligha lenne ellenére egy ilyen megoldás. 2018. február 12-én, egy nappal a lemondása előtt a Spiegel újságírójának, Markus Feldenkirchennek annyit mondott, nem tudja megmondani, sikerül-e valaha visszanyerni az erejét. „Fél évre biztosan szükségem van a talpra álláshoz” - fogalmazott akkor. Feldenkirchen annyit közölt, Schulz minden szempontból egy megtört ember benyomását keltette.
