A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatói Chicagóban, az American Association for Cancer Research éves gyűlésén ismertették jelentős eredményeiket a fizikai aktivitás és a rákbetegek halálozási kockázata közti összefüggést illetően.
Míg a korábbi kutatások elsősorban az egész életen végighúzódó inaktivitás és bizonyos daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, addig az új tanulmány kifejezetten a daganat diagnózisa előtti és utáni inaktivitást és a túlélés esélyeit hasonlította össze.
Az eddig is ismert volt, hogy a fizikai aktivitás csökkenti számos betegség kialakulásának kockázatát, beleértve a daganatos betegségeket is, de a mozgásszegény életmód hatásait korábban kevésbé tanulmányozták. Az amerikai tudósok viszont arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges személyek és a daganatos betegek közt is rendkívül tipikus életforma, miközben utóbbiak betegségük és kezelésük során is speciális fizikai nehézségekkel néznek szembe.
5.807 rákos betegek beteg adatait vizsgálták meg, amelyek 2003 és 2016 közti időszakban keletkeztek. A szakemberek a fizikai aktivitás szintjét mérték fel abban a periódusban, amely egy évtizeddel a diagnózis előtt kezdődött és egy évvel a diagnózis után fejeződött be. Azokat a pácienseket, akik közepes vagy annál intenzívebb - gyalogoltak, futottak, aerobikoztak vagy más kardió jellegű - mozgást végeztek az adott időszak alatt, aktívnak minősítették, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azokat inaktívnak.
Illusztráció: pexels.com
Döbbenetes eredmények
A kezelés előtt és alatt is aktív személyek 40 százalékkal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívok. Ez az eredmény érvényes volt számos különböző rákfajtára, beleérve a mell-, a vastagbél-, a prosztata-, a petefészek-, a vese-, a nyelőcső-, az endometriális- és a bőrdaganatot is. Ráadásul az inaktivitás és a halálozás összefüggései akkor is igazak voltak, ha tekintetbe vették a páciens nemét, a tumor stádiumát, a dohányzást és a testtömeg-indexet is.
Az elemzésből az is kiderül, hogy az alkalmankénti mozgás is jobb, mint a semmi, de a rendszeres fizikai aktivitás lehet az eredmények kulcsa. A heti 3-4 alkalommal edzők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a heti 1-2 alkalommal vagy éppen a mindennap mozgók. További nagyon fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy azok a korábban inaktív páciensek, akik a diagnózis után kezdtek el mozogni, 30 százalékkal növelték a túlélési esélyeiket, és ebből a szempontból már a heti 1-2 alkalom is sokat számított.
Illusztráció: pexels.com
A WHO Fizikai aktivitás 2016-2025 stratégiájának célja a teljes lakosság 10 százalékos fizikai aktivitás növelése volt, mert ez 25 százalékos relatív csökkenést eredményezhet a szív-érrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatok, cukorbetegség és krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában, szintén 25 százalékos relatív csökkenést pedig a magasvérnyomás-betegség előfordulásában, valamint megállíthatja a cukorbetegség és az elhízás terjedését. „Az életmód orvoslás eredményeit erős bizonyítékok támasztják alá, ezért fontos a mindennapi gyakorlatba való átültetése, hogy a gyógyító szakemberek fel tudják mérni, mikor használható az életmód orvoslás, milyen eredmények várhatóak tőle – hangsúlyozta dr. Babai László, a Magyar Életmód Orvostani Társaság elnöke.
