Legnagyobb reményünk a béke – jelentette ki videóüzenetében Donald Trump, miközben felavatták a Jeruzsálembe költöztetett amerikai nagykövetséget, amivel jogilag is elismerte Izrael fővárosát. Az amerikai elnök békereményét mindjárt megalapozta félszáz palesztin halott és kétezer sebesült. Budapest persze legott követte példaképét és – többekkel - megakadályozta, hogy az Unió kritizálhassa Washingtont, egy percre attól, hogy a Közel-Kelet megint lángba boruljon, aminek csak gyenge füstje lesz az újabb menekültáradat Európa felé.
A magyar kormányfő több mint európai súlyt kapott, mi pedig emlékezhetünk Václav Havel cseh köztársasági elnök 2002-es szavaira: “Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.” És: már régen nem Magyarországról vagy a Fideszről van szó, arról a sokak által álmodott álomról, hogy van jó meg rossz fideszes. Akiben kicsit is munkált a józan ész, már rég otthagyta a pártot. Aki meg nem, az szolgálja tovább azt a világtrendet, amely a sok sebből vérző liberális parlamentarizmust hivatott – szerintük - felváltani.
Példa rá Navracsics Tibor uniós biztos hétfői interjúja a kormányszócső Magyar Időkben. Azt mondja: a brüsszeli bírálatok ellenére „Magyarországon nincs rendszerszintű probléma a jogállamisággal.” Sunyi egy békemondat Orbánnak címezve. A magyar jogállamisággal ugyanis csak egy rendszerszintű probléma van: az, hogy már nincs. Mondhatná Navracsics is, hogy még létezik kormánykritikus média, gyülekezési szabadság, független ítélkezés, élnek a civilek. Még. A rendőrállam nemlétét azonban nem igazolja, hogy nincsenek kakastollasok, akiknek felbukkanására hirtelen csend lesz a kocsmában. A gyülekezési szabadság nem csupán annyi, hogy a rendőrség nem veri szét a Kossuth téri „bolhacirkuszt”.
Rendszerszintű gond akkor van, ha a hatalom bolhacirkuszként él meg egy százezres kormányellenes tüntetést. Annak folyományaként, hogy a kormányfő - Európában értelmezhetetlen - illiberális társadalmi berendezkedést hirdet, amit mostanában - Magyarországon értelmezhetetlen - kereszténydemokráciára cserél, bár az értetlen mai Európa a kereszténydemokrácia szülöttje (is).
Navracsics valósága ennél is csavarosabb: "a trend a balközép pártok jelentős térvesztését mutatja, a kereszténydemokrata erők talán még tartják magukat, de a radikális baloldali és az újszerű, főként bevándorlásellenes jobboldali pártok erősödnek. Ha ez érvényesül a jövő évi uniós választásokon is, akkor az európai integráció stabilitásának eddigi zálogát adó szociáldemokrata–kereszténydemokrata–liberális nagykoalíció kisebb arányban kap képviseletet a parlamentben, mint eddig.”
Érthetjük ezt úgy – és csak úgy érthetjük –, hogy egy fundamentalista nemzetállami európai közösség majd nagyobbra nyithatja az ő orbáni száját is. Az az újabb közel-keleti menekültekkel terhelt, stabilitását vesztett Európa már annak a világnak a része lesz, amelytől az Isten óvjon meg bennünket. Békereménye ellenére, nem fog.
