Felidézte, hogy 2006-ban, amikor pártelnök lett, a Jobbik alig mérhető, egy százalék alatti mozgalom volt, ma pedig a második legerősebb párt. A Jobbik választási eredménye szerinte azt mutatja, hogy „jó úton jártunk, csak nem voltunk elég erősek”. Élete egyik legjobb döntésének nevezte a 2013 végén elhatározott néppártosodást. Ha újra kezdené, ugyanezt tenné. Nehogy visszaforduljunk! – figyelmeztette a küldötteket. Ez ugyanis a Fidesznek, az MSZP-nek és a DK-nak lenne az érdeke.
Szerinte elképesztően nehéz politikai körülmények között kell egyben tartani a pártot, de nem szabad megengedni, hogy a Jobbik trófeája is kikerüljön Orbán Viktor falára. Vona ugyanakkor a veszélyek közé sorolta, hogy a Fidesz elleni harc során a Jobbik „összegabalyodik” a baloldallal. A baloldali embereket is a nemzet részének tekinti, a „bukott XX. századi” MSZP-vel és DK-val azonban nem akar szövetkezni.
Vona tévedésnek nevezte, és bocsánatot kért, amiért két éve – elnöki vétójogával élve – megakadályozta, hogy Apáti István, Hegedűs Lorántné és Szávay István elinduljon az alelnöki posztért. Novák Előd, a negyedik megvétózott jelölt esetében Vona nem tanúsított megbánást. A távozó pártelnök saját hibájaként említette, hogy hadvezérként ugyan „ott voltam, ahol lennem kellett, de nagyon sokszor hiányoztam a tábortűz mellől”.
A tisztújításon – mint megírtuk – az elnökség által támogatott Sneider Tamás szoros küzdelemben győzött Toroczkai László ellen. Toroczkai utóbb egyenlőtlennek minősítette a feltételeket, és elpanaszolta: „Átírt alapszabály, lejáratás, egy egész telefonálgatós hadosztály után Vona Gábor is kampányolt még időkeret nélkül ellenem a kongresszuson”.
A felvétel alapján nem világos, hogy mire gondolt Toroczkai. Utódjáról szólva ugyanis Vona csak azt hangsúlyozta, hogy nem elég, ha valaki jó szónok, erős és okos: az a legalkalmasabb a pártelnöki posztra, akiben a legtöbb alázat van.
