- Hetvennyolc éves, munkakedve viszont lankadatlan. Helyesen következtetek ebből arra, hogy az ember idővel sem veszti el az íráshoz való tehetségét?
- Álljunk meg egy szóra, ki mondta magának azt, hogy túl vagyok a hetvenen? Már egy ideje ötvenéves vagyok! Egyébként fogalmam sincs arról, hogy el lehet-e veszteni azt a tehetséget, amely az íráshoz szükséges. Nálam, legalábbis szerintem, ez nem történt meg. Volt néhány idős íróbarátom, aki már nem él: Robert Ludlum, aki a Bourne-trilógiát teremtette meg, hetvenévesen is kiválóan írt, Dick Francis, aki eredetileg brit sztárzsokéból lett krimiszerző, nyolcvanon túl is nagyon élvezhető munkákkal állt elő.
- Jobb szerzőnek tartja magát, mint amilyen cirka negyvenöt-ötven éve a legelső két regénye, A gyötrelem éve és a világhírnevet hozó Kóma megjelenésekor lehetett?
- Igen, érettebb lettem. Másrészről sokkal jobban tudok koncentrálni – az adott könyvem témájára, az írás aktusára. Amikor fiatalabb voltam, rengeteg minden érdekelt, három egyetemre jártam (a posztgraduális orvosképzést a Harvardon végeztem), korvettkapitány voltam a Haditengerészetnél. Manapság viszont szinte kizárólag az írás és a műveimmel kapcsolatos filmkészítés érdekel.
- A legtöbb krimije Bostonban játszódik, ott, illetve New Yorkban él. Néhány hónapot a keleti, néhányat az északkeleti parton tölt?
- Ez ennél sokkal bonyolultabb. Leginkább Bostonban élek, a nyarakat viszont Martha's Vineyardon, egy Massachusetts állambeli kis szigeten töltöm. Ez a pofás kis sziget igazi nyári paradicsom, Barack Obama, korábbi amerikai elnök és családja a nyári vakációt rendre ott tölti. Télen és nagyobb ünnepeken a New Hampshire-i otthonunkban vagyunk, de Floridában, Naples nyugodt városkájában is van rezidenciám.
- Nemrég adta le a legújabb kéziratát a kiadójának. Miről szól az új kötet, mikor kerül a tengerentúli olvasó kezébe?
- Pandemic a címe, és decemberben jelenik meg könyvformában, de e-könyv és hangoskönyv is készül belőle. Mint a legtöbb könyvemnek, ennek is van egy kitapintható témája, aköré épül a krimi cselekménye, ez a Pandemic esetében az új géneditálási technika, a CRISPR/Cas9, amely szerintem forradalmasítani fogja a gyógyszeripart. Arról is írok benne, hogy ez az eljárás sertések génjeit képes emberi sejtekbe átültetni, ez már önmagában megadja az alaphangulatot.
- Miért ír minden évben új könyvet?
- Azért, mert olyan sok minden történik a világ leggyorsabban fejlődő területén, a gyógyszeriparban, annyi biomedikai kutatás van, hogy alig tudok lépés tartani velük. Az sem mellékes, hogy őrülten vonz a gyógyszeripar és a társadalom kapcsolata is, ezt pedig leginkább az írásban tudom ábrázolni.
- Öreg motoros a krimi műfajban, hétfőn és kedden éppen a harmincötödik könyvét, a Sarlatánok című, eredetileg 2017-ben, most a Geopen Kiadó gondozásában már magyarul is megjelent kötetét népszerűsíti Budapesten. Nehéz felvennie a versenyt a pályatársakkal?
- Igen is, meg nem is. Az tény, hogy könyvdömpingben élünk, rengeteg a fiatal, tehetséges szerző a krimi zsánerben. Viszont a műveim nagyon különlegesek, már csak azért is, mert a közegészségüggyel, a gyógyszeriparral foglalkozom, másrészről azért, mert a legtöbb olvasóm volt már beteg, de ha nem is, akkor az élete során mindenképpen legalább egyszer az lesz. Egy bankrabló vagy sorozatgyilkos története nem tud olyan szinten megérinteni, mint az, amit már egyszer megtapasztaltál a bőrödön.
- Tudja, hogy sok olvasót vesztett azzal, amikor eltávolodott az egészségügyi témáktól, és a maffiózókról, simlis üzletemberekről kezdett írni?
- Tudom, de az egyik legkedvesebb filmem a Nagymenők, az egyik legkedvesebb saját regényem pedig a Kóma. Aztán egy idő után késztetést éreztem rá, hogy az alvilág precízen ábrázolt viselkedésmintázatát a rejtélyes kórházi bűnügyekkel összemossam, ebből született több kötetem.
- Ha már filmet említ, adódik a kérdés: mikor és melyik kötetéből érkezik újabb adaptáció?
- A Sarlatánok, amelyet már a magyar olvasó is kézbe vehet, nagyon izgalmas alapanyag egy mozifilmhez. És büszkén mondhatom azt is, hogy én magam fogom producerelni, először az életemben. Persze, mindenek előtt találni kellene valakit, aki megrendezi. Ha választhatnék, Scorsese lenne a rendező, de meg kellene tudnom, hogy ráér-e, érdekli-e a téma. Továbbá a Jack Stapleton és Laurie Montgomery szériából most készül tévésorozat.
- Miért érez késztetést arra, hogy Ön legyen a regényéből készült film producere?
- Azt szeretném, ha nagyon rendben lenne a film, ami ebből a könyvből készül. Ha Hollywoodnak eladod a munkádat, azok a fickók ott soha nem fogják garantálni, hogy a te elképzeléseidre ügyelve adaptálják a filmet. A Kóma című hat évvel ezelőtti televíziós mini-sorozat például nem igazán nyerte el a tetszésemet, ellenben Michael Crichton filmje, amelyben Michael Douglas és Rip Torn a főszereplő, vegytiszta minőségi munka.
