Laurie Santos gyermekkorában édesanyjától - aki egy gimnázium tanácsadója volt - kapott útmutatásokat az iskola és az élet területén való boldoguláshoz. Amikor évekkel később a Yale professzora lett úgy találta, hogy a hallgatók kevesebbet foglakoznak az utóbbival – írta meg a The Boston Globe a pszichológus történetét. Miközben jól teljesítettek tanulmányaikban, az a nyomás, ami alatt magukat tartották, rossz hatással volt stressz-szintjükre, mentális egészségükre, alvásmennyiségükre – végeredményben boldogságukra.
Nekik indította azt az osztályt, amely a legnépszerűbb lett az egyetem történetében, 1200 hallgató - az összes diák majd negyede - jelentkezett az év eleji induláskor. A siker példátlan volt: a heti kétszeri előadások a hagyományos pszichológia, a rossz szokások ellen harcoló és jó új szokásokat kialakító önsegítő szemináriumok közti vonalon haladnak. Legtöbbet a tanárnő azon tanításáról beszéltek, ami az „időbőségről” és az „időhiányról” szólt. Santos egy alkalommal azt mondta a hallgatóknak, elmarad az előadás, helyette használják fel kreatívan az idejüket. Ne dolgozzanak, ne tanuljanak, tegyék le a telefonjaikat, csináljanak valamit közösen. A diákok együtt elmentek egy múzeumba, ahol még sohasem jártak, új barátságok alakultak ki. Egy hóvihar is besegített, ugyanis a rá következő nap nem volt oktatás, sokan együtt maradtak egész éjszaka.
A professzor azzal magyarázta a kirívó érdeklődést, hogy a középiskolában a srácok a háttérbe szorítják a saját boldogságukat, arra összpontosítanak, hogy felvegyék őket az egyetemre, ami nem csoda, hogy odáig vezet, hogy az egyetemen aztán segítségre szorulnak a mentális állapotuk miatt. Egy 2013-as kutatás szerint a Yale diákjainak mintegy fele kért valamiféle mentális támogatást egyetemi tanulmányai alatt.
- Tudjuk, hogy a boldogsághoz a legfőbb út a társas kapcsolatokon keresztül vezet, a nagyon boldog emberek sok időt töltenek másokkal – magyarázza Santos, akinek tanításai már kikerültek a Yale falai közül. „A jól-lét tudománya” már az interneten is hozzáférhető, írásbeli és videó tananyagokkal. Egy hónappal az indulása után már 168 országból 78 ezer ember vette fel, ami a legnagyobb szám az online tanfolyamok történetében.
John M. Grohol pszichológus figyelemreméltó tudnivalókat közölt a boldogsággal kapcsolatban.
Mi állítjuk be a boldogságszintünket
Bár ez személyenként változik, körülbelül 50 százaléka boldogságunknak tőlünk függ, a másik fele genetikailag meghatározott. Tehát tudjuk szabályozni, mennyire lehetünk boldogok.
Pénzért nem vehető boldogság
Ha már elértük azt a szintet, hogy tudjuk számláinkat fizetni, és biztosítva van az az életszínvonal, amelyhez felnővén hozzászoktunk, a több pénz nem fog nagyobb boldogságot hozni. Két kivétel van e szabály alól: ha másokra, ajándékokra, jótékonyságra költjük többletbevételünket, vagy a sok pénz jelentősen növeli társadalmi helyzetünket.
Lottónyeremény csak rövid ideig jelent nagyobb boldogságot
A nyeremény után hamar visszatér eredeti boldogságszintünk, hosszabb távon a lottónyertesek nem tűnnek boldogabbnak.
A kapcsolataink kulcsfontosságúak hosszú távú boldogságunkhoz
Persze csak a szilárd, egészséges házastársi kapcsolatnak van ilyen szerepe, de a házas embereké a legerősebb kötődés. Mindamellett a közeli szociális kapcsolatok a legfontosabbak a saját boldogságunkhoz. Minél több ilyennel rendelkezünk, általános boldogságszintünk annál magasabb.
Élményeket gyűjtsünk, ne anyagi javakat
Azok, akik idejüket és pénzüket tapasztalatok gyűjtésére fordítják, például nagy vakációra mennek, vagy csak egy napos kirándulásra az állatkertbe, boldogabbak, mint azok, akik egy nagyobb házat, drágább autót vagy mindenféle anyagi dolgokat vesznek. Ez valószínűleg azért van, mert elménk érzelmi fényképet őriz meg az élményekről, míg a tárgyak nem hagynak ilyen érzelmi lenyomatot, ezek csak mesterséges, időleges boldogságot okoznak.
John M. Grohol arról is ír, hogy sok kritika éri a boldogságkutatókat. Első helyen említi, hogy a pozitív pszichológiai kutatások egyetemi hallgatók bevonásával folynak, akik kreditpontokat kapnak a részt vételért. Ők a korai felnőttkor kezdetén nem reprezentálják a népesség egészét. Ráadásul ezek a vizsgálatok laboratóriumi, kísérleti körülmények között folynak, amelyek nem összehasonlíthatók a való világgal.
