Egyre elkeseredettebb a hangulat a főváros X. kerületében, a Bihari utca 8/C szám alatt található bérházban. Vészesen közelednek ugyanis a határidők, a kilakoltatásra ítélt lakóknak pedig fogalmuk sincs, mi lesz velük, ha az önkormányzat úgy teszi utcára őket, hogy nem biztosít számukra megfelelő cserelakást. Az önkormányzat – mint arról már többször írtunk – azért akarja kipaterolni a lakókat, mert a bérház állítólag életveszélyes állapotban van. Ez azért furcsa, mert az épületet hat éve újították fel, hétszáz millió forintból.
Forrás: AVM/Facebook
– Az én szerződésem július 11-én jár le. Nem tudom, mi lesz azután, nincs hova költöznünk. Egy valamit tudok biztosan: a gyerekemért minden körülmények között foggal-körömmel küzdeni fogok. Nem fogom engedni, hogy az állam elvegye tőlem – nyilatkozta lapunknak Lázár Terézia. Ő hatéves kislányával él egy szoba-konyhás lakásban, a bérleményt két és fél éve, pályázati úton kapta meg a kőbányai önkormányzattól – felújítási kötelezettséggel. Ennek igyekezett is eleget tenni: bár a keresete alacsony, mégis több százezer forintot költött már a lakásra. Az önkormányzat ugyan felajánlott számukra egy cserelakást, ám az olyan dohos és penészes volt, hogy életveszélyes lett volna asztmás gyermeke számára. – Most azt mondják, mivel ezt visszautasítottam, tíz évig nem kaphatok szociális bérlakást Kőbányán. Azt tervezem, hogy bírósághoz fordulok, hátha legalább a kilakoltatást elhalasztják – mondta Terézia.
– Ha úgy gondolják, hogy életveszélyes, akkor rombolják le, bánom is én. De ne rakjanak ki minket az utcára! Mi nem a házhoz, hanem a lakhatásunkhoz ragaszkodunk – erről már Váradi Nikolett beszélt a Népszavának. Amikor nyugdíjas férjével beköltöztek, a szerződésük nem tartalmazott felújítási kötelezettséget, ennek ellenére jövedelmeikhez viszonyítva sokat költöttek a lakásra, kifestettek, kisebb-nagyobb javításokat végeztek. Szeptember 31-ig maradhatnak, utána menniük kell. Már többször, legutóbb idén áprilisban kérelmeztek cserelakást, eddig válaszra sem méltatták őket.
– Nem tudunk semmit, nem tájékoztatnak minket. Arról, hogy állítólag életveszélyes a ház, csak akkor szereztünk tudomást, amikor szakik jöttek ki felmérni a terepet – mesélte Nikolett. Mint mondta, ha felajánlanának számukra egy másik lakást, elfogadnák, ha kell, fel is újítanák. – Majd dupla műszakot vállalok. Jelenleg egy iskolában takarítok, télen voltam havat lapátolni is, nekem nem büdös a munka. De ha csak úgy kiraknak minket, az állásomnak is annyi – fogalmazott.
A lakóknak nincsenek tartozásaik, nincsenek „rendőrségi ügyeik”, soha nem sértették meg az együttélés szabályait. Ahogy egyikük mondja,: "Szegény, de rendes emberek vagyunk."
A kőbányai kerületvezetés – fittyet hányva a téli kilakoltatási moratóriumra – már januárban ki akarta rakni a Bihari utcából a négygyermekes Baranyi Nikolettet is. Két napot adtak neki, hogy összepakoljon és távozzon. Ezt a hajléktalanokat és a lakhatási problémákkal küzdőket segítő A Város Mindenkié csoport közbelépésével sikerült megakadályozni. Az édesanyának annyi szerencséje van, hogy miután bírósághoz fordult, hat hónapig elhalasztották a kilakoltatást. Most viszont „önkényes lakásfoglalóként” tartja őt számon az önkormányzat, és emelt összegű bérleti díjat kell fizetnie. – A törvénytelen kilakoltatási kísérlet után azzal keresett meg az alpolgármester, hogy a végrehajtók hibáztak. Hozzátette, hogy ne aggódjak, fogok kapni cserelakást, de azóta sem történt előrelépés. Azt ígérte, majd hív telefonon. Nem hívott. Én kerestem őt egy hónap múlva, összevissza habogott, majd azt mondta, nem tud segíteni.
A lakók elmentek néhány önkormányzati ülésre is, ám amikor elkezdtek beszámolni sérelmeikről, a képviselők kormánypárti többsége inkább kivonult a teremből, bizonyítva, hogy amit nem látnak vagy nem hallanak, az számukra nem is létezik.
