Az Eurovíziós Dalfesztivál vélhetően a világ egyik legszórakoztatóbb eseménye – fájdalom, hogy mindez nem önmagában igaz rá. A zenei újságírók jelentős hányada ugyanakkor évente egyszer ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy végignézze a popszakmailag többnyire értékelhetetlen show-t, hogy aztán megírja: a show popszakmailag többnyire értékelhetetlen. A nézők többsége pedig azért ül a tévé előtt, hogy kommentben leírhassa a Facebookon:
1. Már megint valami minősíthetetlen gagyit küldtünk, 2. Az összes többi produkció is minősíthetetlen gagyi, 3. Egyáltalán: miért nem oszlatják fel az egész Eurovíziót és szórják be az emlékét is sóval.
Az Eurovíziós Dalfesztivál tehát átvette a Dallas meg a Győzike Show helyét a hazai popkultúrában: állítólag senki sem nézi, de mindenkinek van róla véleménye.
Az idei évben kissé – de csak leheletnyivel – összetettebb volt a helyzet: a magyar rockzenei szcéna ugyanis lényegében „meghekkelte” A Dal című versenyt, az AWS nevű metálzenekart juttatva a lisszaboni döntőbe annak Viszlát, nyár című számával. Hogy ez mennyire volt poén és mennyire valós összefogás a tizenkettő egy tucat popzenei induló ellen, az a kommentek tükrében nem dönthető el, ugyanakkor a műsorról, amelyet igényes ember nem néz, ismét megvolt a véleményük a magyar internetezőknek: 1. Már megint valami minősíthetetlen gagyit küldtünk. 2. Az összes többi produkció is minősíthetetlen gagyi. 3. Az összes többi produkció is minősíthetetlen gagyi, de a mienk legalább metál. 4. Ez nem metál, ez minősíthetetlen gagyi. 5. Egyáltalán: miért nem oszlatják fel az egész Eurovíziót és szórják be az emlékét is sóval.
Ha nem is önmagában, önmagától tehát, de az Eurovízió igenis szórakoztató. (Attól, akit halálosan komolyan megmozgatnak a csillámos hónaljak, a politikailag leadott voksok és az égig habosított semmi, ezúton is elnézést kérünk. Őszintén reméljük, hogy egyszer újra jön egy ABBA és egy új Waterloo.) És akkor még nem is beszéltünk az önmagukat és dalukat túl komolyan vevő versenyzőkről – meg a másik pólusról: az országokról, amelyek már eleve viccprodukciót küldenek a fináléba.
A tényeknél maradva: az idei versenyt Izrael nyerte, a Netta nevű énekesnő – aki egyébként Björknek öltözött a Homogenic-korszakból – által előadott Toy című, mérsékelten komolyan vehető dallal. Az AWS a 26 indulóból 21. lett. Annak politikai vonatkozásaiba, hogy az országok szavazatai alapján még ennél gyászosabb volt a verdikt, ne menjünk bele. Az eredmény a közönségszavazással együtt érvényes, és úgy tűnik, az AWS taktikája részben be is vált. Jelesül: sokan szavaztak a metálbandára, amely többek szerint nem is metál, és ha hamis volt az ének, ha nem (az volt), az együttes elintézett magának egy fellépést a Wacken metálfesztiválon. Lényegében tehát kihozta ebből a maximumot.
