Bár a létszám meg sem közelítette a korábbi több tízezres rekordot, idén is sok ezren vettek részt a rendezvényen. A gyülekező a Március 15. téren volt, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, az Élet Menete címet viselő szobornál. A nonfiguratív alkotást 2014-ben avatta fel – mások mellett – Ilan Mor akkori izraeli nagykövet. Az alkotáson lévő számok a haláltáborokban használt számokra utalnak, Kelemen Zénó szobrász azonban összességében nem búskomor jelentéstartalmat szánt a kompozíciónak.
Majgull Axelsson svéd írónő volt az idei megemlékezés díszvendége. Rácz Judit fordításában, Az Élet Menete Alapítvány támogatásával nemrég magyarul is megjelent a Nem vagyok Miriam című könyve. A regény a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. A főszereplő egy cigánylány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba. Egész életében eltitkolja valódi származását, fél, hogy elüldöznék az országból.
Pár éve a tömeg a Március 15. tértől a Keleti pályaudvarhoz vonult, most az Erzsébet hídon át a budai oldalra, a Friedrich Born rakparthoz. Az úti cél szimbolikus volt: Friedrich Born svájci állampolgár a Vöröskereszt megbízásából 1944 májusától 1945 júniusáig kórházak, gyermekotthonok, árvaházak és népkonyhák felépítésével, menlevelek kiállításával segítette a magyar zsidókat. Közel 15 ezer embert sikerült megmentenie a deportálásoktól.
Indulás előtt fellépett a Parno Graszt. Arról az ismert és sikeres, autentikus cigányzenét játszó együttesről van szó, amelynek tagjait a közelmúltban roma származásuk miatt nem engedték be egy Nyugati téri szórakozóhelyre. (A Parno Graszt jelentése: Fehér Ló. A fehér szín a tisztaság jelképe, a ló a szabadságé.) Veiszer Alinda műsorvezető elmondta, hogy a Parno Graszt itt nem egyszerűen csak szívesen látott vendég, hanem megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérést.
„Gyere, és mutasd meg, hogy sokszínűen szebb a világ!” – a szervezők ezt a mottót választották a tizenhatodik alkalommal megrendezett budapesti emlékfelvonulás jelmondatául.
Az időpont rendhagyó volt. Magyarországon április 16-án tartják a holokauszt emléknapját, ebben az évben azonban a dátum egybeesett a lengyelországi nemzetközi megemlékezéssel. A hazai Élet Menetét ezért a szokásosnál néhány héttel később rendezték meg. Az esemény így szorosan kapcsolódott május 9-éhez, az európai béke napjához.
Az aktivisták a magyar mellett amerikai, brit, izraeli, orosz, svéd és uniós papírzászlókat osztogattak. Azok a gyerekek, akik a kijelölt helyen leadták vízipisztolyaikat, süteményt kaptak. Akik nem szerettek volna megválni játékuktól, úgy is hozzájuthattak az ajándékhoz, hogy lerajzolták Picasso híres békegalambját.
„Cseréld le a pisztolyod egy süteményre!” – ajánlotta az akciót reklámozó tabló. Úgy vettük észre, a gyerekek mégis inkább a rajzolást preferálták. A fiatal önkéntesek tájékoztatása szerint az első órában mindössze két vízipisztolyt adtak le náluk.
A Március 15. téren Róna Tamás főrabbi és Lebovics Imre holokauszttúlélő, Tiszafüred díszpolgára is beszédet mondott.
– Lehet-e nemzedékek hiányát pótolni? – kezdte a főrabbi példázatokkal sűrített felszólalását, amelyet így fejezett be: „Izrael népe él!” Lebovics Imre hangsúlyozta, hogy a diaszpórában élő zsidóság kétezer éven át hű állampolgára volt a befogadott országoknak. Horthy Miklós kormányzónak azonban egyetlen szava sem volt 1944 nyarán, amikor a vidéki Magyarország néhány hét leforgása alatt „zsidótlanítva” lett. A sok üldöztetés ellenére a holokauszttúlélő bizakodó, az Élet Menete-mozgalom is reménységgel tölti el.
Yossi Amrani izraeli nagykövetet testőrök gyűrűje vette körül. A magyar politikusok közül – többek között – a szocialista Kunhalmi Ágnest és Lendvai Ildikót, a DK-s Oláh Lajost, a liberális Bősz Anettet és Fodor Gábor láttuk.
Az Erzsébet hídon a menetet élőszobrok várták, amelyek időnként megszólaltak, és például Radnóti Miklós verseit szavalták. A túloldalon installáció hirdette, hogy „Szeress, ne háborúzz!”
Mára már nem csak a zsidó közösséghez tartozó barátink vannak velünk az antiszemitizmus elleni harcban, hanem minden békében hívó és békét remélő ember – írták felhívásukban a szervezők. Napjainkban is léteznek eszmék, amelyek egymás ellen uszítanak bennünket. Kiemelten fontos – tették hozzá –, hogy közös jelenlétünkkel demonstráljunk a kirekesztés, az antiszemitizmus és mindenfajta előítélet ellen, ezzel elősegítve a tolerancia és a múlttal való szembenézés folyamatát.