Eddig viszonylagos nyugalomban zajlott az iraki választási kampány, ez az első, nagyobb merényleteket, véres összecsapásokat nélkülöző voksolás előtti időszak Szaddám Huszein hatalmának 2003-as megdöntése óta Irakban. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem történt merénylet iraki területen ezekben a hetekben, két képviselőjelöltet is megöltek már, ám az az igazság, hogy az elmúlt 15 évben teljes nyugalomra nem is volt példa ebben az országban. Szaddám Huszein bukása óta elhatalmasodtak a szektariánus ellentétek, a síita-szunnita szembenállás a széthullás szélére sodorta az országot. A hatalomból kiszorult szunnita kisebbség köreiben számos terrorszervezet jött létre az utóbbi másfél évtizedben, köztük a többszöri átalakuláson és névváltozáson átesett Iszlám Állam, amelynek első számú célpontja megalakulása óta a síita közösség volt.
A történelem talán legkegyetlenebb és legszörnyűségesebb rémtetteit végrehajtó, saját kalifátust létrehozó terrorcsoportja a parlamenti választások megrendezőit és az azokon résztvevőket egyaránt megfenyegette, és felszólította a szunnitákat, hogy ne vegyenek részt a voksoláson, tartsák távol magukat a szavazófülkéktől, amelyekre le fognak csapni a kalifa harcosai. A terrorcsoport szóvivője, Abulhasszán al-Muhadzser rádión keresztül, valamint az arrafelé igen népszerű Telegram üzenetküldő közösségi szolgáltatás révén nyilvánosságra hozott üzenetben helyezett kilátásba megtorlást minden résztvevőnek. A csak a szunnitákhoz intézett felhívás úgy fogalmaz: „Tudjuk, hogy a rafida kormány választást írt ki. Ítéletünk azonban utoléri majd azokat is, akik megszervezik azt, de azokat is, akik részt vesznek rajta. Minden szavazófülke harcosaink célpontja lesz. Kerüljétek el azokat”. A szunnita terrorcsoportok a síita közösséget hitehagyott szakadároknak tekintik, és ezt jelenti a "rafida" pejoratív megnevezés: a bagdadi, síita többségű kormányt rafida, azaz hittagadó, hitehagyott kormánynak nevezik.
Hétezer jelölt küzd meg a bagdadi törvényhozás 329 mandátumáért. A majdan felálló parlament választja meg az államfőt és a miniszterelnököt. A voksolás már csütörtökön megkezdődött, ekkortól adhatták le szavazataikat a hadsereg és a rendfenntartó szervek tagjai. A külföldön élő irakiak is részt vehetnek a választásokon, ők 21 ország külképviseletein szavazhatnak.
Nem ez az első iraki választás, amely ellen bojkottra szólítanak az iraki szélsőséges szunnita szervezetek, 2003 óta minden alkalommal így történt, a kampányokat pedig merényletek sokasága tarkította. A bagdadi síita többségű kormányok pedig nem tudják kezelni a helyzetet, sem visszafogni a síita milíciákat, amelyektől igencsak tart - joggal - a szunnita kisebbség. Változatlanul érvényesül az egykor hatalmi helyzetben lévő szunniták diszkriminációja, kiszorítása a politikai és közéletből. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a szunnita lakosság 2014-ben felszabadítóként fogadta és ünnepelte a bevonuló Iszlám Állam terroristáit, és bár a többség kiábrándult rémuralmuk idején, mégis sokan inkább együttműködtek az Iszlám Állammal, mint a kormányerőkkel, vagy az őket támogató síita milíciákkal. 2014-ben amerikai nyomásra azért mondatták le Nuri al-Maliki miniszterelnököt, mert nem tudta kezelni a szunnita kérdést, ami az Iszlám Állam térhódításával létfontosságúvá vált. A volt kormányfő módszeresen szorította ki a szunnitákat a közélet minden szintjéről. Utóda, Haider al-Abadi együttműködőbbnek bizonyult, de különösebb eredményt ő sem tud felmutatni e téren sem. Ennek ellenére jó eséllyel indult a voksoláson, hiszen kormánya hivatkozhat az Iszlám Állam katonai megsemmisítésére iraki területen. Al-Abadi tavaly december 9-én jelentette be az Iszlám Állam fölötti győzelmet. Mután a kurd elszakadási törekvést is megfékezte, az ország egybentartójaként állhat választói elé.
Ám hogy valójában mennyire tartható egyben Irak, az a jövő kérdése, és sokban függ a mostani parlamenti választások kimenetelétől is. A 2014 óta tartó háború után az infrastruktúra romokban hever, a kurd szeparatista törekvés tovább él, mint ahogy a síita-szunnita szembenállás is. A kampánnyal párhuzamosan "dübörög" az igazságszolgáltatás: nemzetközi jogvédő szervezetek által kifogásolt módon, nemcsak az Iszlám Állam terroristáit, hanem sokszor az ő családtagjaikat is sokéves börtönbüntetésre, időnként halálra ítélik. Miközben folynak a perek, az országban található menekülttáborok továbbra is zsúfolásig megteltek, és máig nem egyértelmű, mi a hatóságok szándéka az Iszlám Államnak a táborokba menekült családtagjait illetően. Bagdad szerint ők egyszerre jelentenek potenciális veszélyt, illetve szorulnak támogatásra. A helyszíni riportok tanúsága szerint az Iszlám Állam harcosainak a családjai - a magukra maradt nők és gyerekek - mégis inkább választják a menekülttábort, mert ott az ellátás mellett biztonságban érzik magukat. A menekülttáborban nem különböztetik meg őket a többi menekülttől, és - bár nem szeretik a kormányerőket, nem kell attól tartaniuk, hogy a terrorcsoporttal való kapcsolatuk miatt bántalmazzák őket, mint tették azt a felszabadító síita milíciák.
