Elég baj az a magyar nemzetnek, hogy a miniszterelnök 12 évre tervez. De végül is azt mond, amit akar, és azt tesz, amit akar, megkapta hozzá a kétharmados parlamenti többséget. Ha a magyar nép többsége ez a politikai szószt eszi, hát ezt eszi, ha 12 évig, akkor 12 évig. A demokrácia orbáni maradékaiban is már csak ilyen.
Orbán Viktor csütörtökön, a parlamentben, kormányfői székfoglalójában a nemzetközi viszonyokról szólva úgy fogalmazott, Magyarország elkötelezett híve marad a nyugati szövetségnek, viszont figyelni kell arra is, hogy a földrajzi elhelyezkedésünk sok mindent meghatároz. – Nyugaton „germán vaskancellár”, keleten „szláv katonaállamok”, délről pedig hódító „muszlim tömegek” veszik körül Magyarországot – állította, és szerinte a jövőben is a „Berlin–Moszkva–'Sztambul háromszöggel kell számolni”.
Ez a "globális látás" maga a vakság, orbáni félreértése a geopolitikának.
Udvariatlan és igazságtalan az uniós szövetségesre, az Orbánt a Néppártban érthetetlen mód és érdemtelenül is pártoló Angela Merkelre nézvést. Udvariatlan Vlagyimir Putyinnal szemben akkor is, ha - a rendszer ellenzékeként - mi nem vagyunk akkora barátai az orosz elnöknek, mint a kormányfő. És udvariatlanság Törökországgal szemben is, amellyel ugyancsak baráti viszonyt ápol a kormányzat.
A Berlin-Moszkva-Sztambul "globalista háromszögből" pedig egyszerű rövidlátással kifelejti a NATO-t, az észak-atlanti szövetséget, ami azért kicsit több, mint egy csontszilánk a világ torkán.
Már csaknem felesleges értelmezni Orbán Viktor közhelyeit és semmitmondó "okosságait". Azt gondoljuk, semmit nem ért a világból, miközben azt gondolja, nála senki nem lát tisztábban.
Ömlik belőle a politikai generálszósz. A nemzet többsége meg kajálja. Amíg így van, addig teheti. Beszélhet, amit akar, tehet, amit csak megtehet.