– Ja, kolbászból lesz még a kerítés is, csak győzze kivárni a nép – így dohog egy férfi a visontai Hatos kocsma előtti teraszon. Rajta kívül még négyen ülik körbe az asztalt, s ő az egyetlen a társaságban, aki nem dolgozott, vagy nem dolgozik épp külföldi munkahelyen. Ketten szabadságukat töltik itthon, ha letelik a két hét, mennek is vissza, háromszoros bérért. A harmadik tíz évet húzott le Németországban, nemrég jött vissza, hogy a felhalmozott tőkéből saját vállalkozást indítson, de meglehet, később mégis visszamegy. A negyediket egy magyar munkaerő-közvetítő cég vágta át, egymilliós bérrel tartoznak neki, ő kényszerből tért haza, s most pereskedik a pénzéért.
Majdnem mindannyian dolgoztak valaha a visontai hőerőműben, vagy szüleik, rokonaik révén kötődnek az üzemhez, és a körötte elterülő lignitbányához. Régen külön cég volt a kettő, a Thorez bányaüzem és a Gagarin Hőerőmű, s akik az utóbbinál kaptak állást, kicsit lenézték az előbbieket a nehezebb munka, piszkosabb körülmények, kevesebb bér, az alacsonyabb presztízs miatt. Ma már egy vállalkozás a kettő, s tulajdonosuk is ugyanaz az egy ember, Magyarország második leggazdagabbja, Mészáros Lőrinc, illetve a hozzá köthető Opus-csoport. A társaság május 3-án kizárólagos irányítást szerzett a Mátrai Erőmű fölött, miután a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal hozzájárulásával 85 százalékra növelte tulajdonrészét a többségi részvénycsomagot birtokló Mátra Energy Holding Zrt.-ben. Öt nappal később, az új parlament megalakulásának napján pedig bejelentették: Valaska József korábbi igazgató – akit ez előző tulajdonosok idején felügyelőbizottsági elnök volt – újból „visszaveszi” a cég stratégiai irányítását. Korábbi posztját Mészáros Lőrinc Beatrix nevű lánya örökölte, ő lett a tulajdonos „szeme és füle”. Végzettségről keveset tudni, az interneten annyi derül ki róla, hogy a Budapesti Gazdasági Főiskola külkereskedelmi karán szerezett diplomát export-import menedzsment szakirányon, a milánói Szentszék Katolikus Egyetemen kommunikációt tanult, s az ELTE jogi karára is beiratkozott.
– Ahogy halljuk, a hölgy legalább tucatnyi Mészáros-cégben felügyelőbizottság elnök vagy tag, ha ezt tapasztalatnak lehet nevezni, akkor bizonyára alkalmas egy ekkora erőműben is betölteni a tisztséget. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt is mondhatnám: gyerekkorában bizonyára ő is látott már szenet, s időnként felkapcsolja otthon a villanyt, így köze lehet a szektorhoz – ezt már egy középvezető mondja, s mindjárt hozzá is teszi: hivatalosan nem nyilatkozhat, az új vezetés első intézkedése volt megtiltani az állománynak, hogy „belső ügyekről” nyilatkozzanak.
Annyit azért hozzátesz: az előző, külföldi tulajdonosok szinte belépésük első napjától „szivattyúzni kezdték kifelé a pénzt”, nemigen fejlesztettek, a gyár környéke most is elhanyagolt és lepusztult, a munkások avítt gépekkel dolgoznak. Azt várják, hogy Mészáros Lőrinc „befelé tolja majd a lóvét, s nagy sugárban érkezik az állami támogatás." Hasonló jövőt remélnek a környékbeli falvak is.
Szarvas László, Visonta polgármestere azt mondta lapunknak: az elmúlt években a korábbi felére esett vissza az erőmű által fizetett iparűzési adó, az utóbbi időben ezért százmillióktól estek el. Igaz, az uniós és hazai pályáztatok segítettek átvészelni ezt az időszakot, a falu fejlődik, ebben az évben tornaszobát, két utat is építenek, s a lövészklub is kap tízmilliót lőtér kialakítására. A környékbeliektől megtudtuk: Halmajugra eddig is több pénzt kapott a többieknél, mert területén van a bánya nagy része, de Detk gazdálkodása is megbillent a hiányzó adóforintok miatt.
Korábban a Mátrai Erőmű Zrt. volt a térség legjelentősebb foglalkoztatója, de az utóbbi időben már itt is létszámgondokkal küszködnek. A mérnököket és szakmunkásokat magasabb pénzért átcsábítják a gyöngyöshalászi Apolló Gumigyárhoz vagy a gyöngyösi üzemekhez. Különös, de Mészáros Lőrinc másik itteni cége, a búzakeményítőt és izocukrot hatalmas mennyiségben előállító Visonta Project cég is vetélytársa az erőműnek, van, aki szerint százezer forinttal többet keres az itteni építkezésen egy munkás, mint az erőműben. Érdekes kép: amint Mészáros Lőrinc a saját ujjába harap.
– Ügyesen felépítették itt ezt a cégbirodalmat. A keményítőgyárnak naponta annyi áramra lesz szüksége, mint egész Gyöngyösnek. Saját erőműből saját áramot kapni a saját gyárba! Na, erre mondják pestiesen, hogy nem semmi – állapítja meg egy fiatal férfi, aki jelenleg épp a keményítőgyár építkezésén dolgozik. A hivatalos átadást augusztus 20-ra tervezték – a kenyér, a búza és a keményítő így forrnának ünnepi egységbe – de az építő szerint az avatási ünnepség biztosan csúszik egy vagy két hónapot.
– Oda Lőrinc tutira nem álruhában megy majd – vihog fel a kocsmai teraszon az erőmű egyik dolgozója. Kiderült: múlt héten, miután megszerezték a többségi tulajdont, Mészáros Lőrinc, a lányával és másokkal egyetemben körbejárta, megvizitálta a friss szerzeményt, követve a mondást, miszerint gazda szeme hizlalja a jószágot. Beatrix „rendes ruhában volt, mint az irodista kisasszonyok”, apja azonban kék kantáros munkásruhában próbált elvegyülni az egyszeri erőműves dolgozók között.
Álruhában, mint Mátyás király.
