Normál esetben úgy kezdeném a cikket, hogy Asghar Farhadi Nyílt titok című filmjével elindult a 71. Cannes-i Fesztivál, és értékelném a Nader és Simin – Egy elválás történetéért Oscar-díjjal elismert iráni rendező legújabb alkotását. Sajnos az utóbbi csak később lesz lehetséges, mivel a világ legfontosabb mozgóképes eseményének szervezői idén megváltoztatták az évtizedes szabályokat, ezek közül az egyik a sajtó megregulázása volt: megszűntek a reggeli sajtóvetítések és a versenyműveket a gálával egy időben, vagy csak másnap láthatják a kritikusok.
Az üggyel kapcsolatban tiltakozott a francia újságíró szövetség és a Fipresci (nemzetközi filmkritikus szövetség) is, de a döntés nem változott. Hétfői sajtóbeszélgetésen a művészeti igazgató, Thierry Frémaux úgy érvelt, hogy eddig a reggeli sajtóvetítésen, majd a délutáni ismétléseken már ötezer ember látta a filmet, mielőtt az alkotók és sztárok megérkeztek a vörös szőnyegre. Ez pedig rossz volt nekik, és a fesztiválnak is. Állítólag a változtatás igénye még 2016-ban fogalmazódott meg, amikor Sean Penn-t Az utolsó próba című filmjének a premierjén már "bukott rendezőként" fogadták. (Az már más kérdés, hogy azután a gálán is volt népvándorlás.)
A kritikusok háttérbe szorítása csak a szaksajtót izgatta fel, a média sokkal inkább Cannes „bűnös múltja” miatt esett neki a rendezvénynek, ugyanis Harvey Weinstein a legtöbb zaklatási ügyét épp a fesztivál ideje alatt bonyolította le. Az amerikai és brit média számos alkalommal kiáltotta ki a rendezvényt felelősnek, de Frémaux most határozottan kijelentette: sem a fesztivál, sem a rendőrség nem tudott azokról az esetekről, melyek nem a hivatalos rendezvényen történtek meg. Hétfő óta már él az a telefonvonal és e-mail cím, ahol bárki jelezheti, ha abúzus éri a rendezvény ideje alatt és azonnal intézkednek. Szombaton mintegy száz női filmalkotó és színész vonul fel, majd másnap e tárgyban Cannes-ban egyeztet a francia és a svéd kulturális miniszter. Hétfőn pedig francia feminista szervezetek szerveznek panelbeszélgetéseket. Mi pedig halkan tesszük hozzá: a zsűrielnök Cate Blanchett színésznő.
Rafiki
Az is téma volt, hogy a versenyprogram huszonegy alkotása közül csak hármat rendezett nő. Frémaux erre úgy reagált, hogy a fesztivál teljes programjában huszonhárom százalék a női rendezők aránya, ez pedig sokkal jobb, mint a globális arány, amely épphogy csak átlépi a hét százalékot. A filmtörténetben először került kenyai film be a versenybe: a Wanuri Kahiu rendezte Rafiki (Barát), melyet a minap be is tiltottak az afrikai országban, mert egy leszbikus kapcsolatot mutat be. Egyébként két mű rendezőjét sem engedték Cannes-ba utazni a hatalmon lévők, az orosz Kirill Serebrennikov "csak" a fesztivált hagyja ki, az iráni Jafar Panahit a filmkészítéstől is eltiltották. Szóval, a művészet a mai napig szabadságharc a világ egyes pontjain.
