Az országgyűlési választásról csak az nem szólalt meg, akinek eleve hivatali, erkölcsi kötelessége, hogy felhívja a figyelmet a jelentőségére. Igen, Áder Jánosra, Magyarország köztársasági elnökére gondolok. Ez a sunyi hallgatás mégis sokatmondó volt; ugyanis tudhatta, hogy az „övéi” igen nagy szervezettséggel, Kubatov-listákkal és a legkülönfélébb mozgósítási eszközökkel, kiváltságos előnyökkel rendelkeznek: azaz együtt a nyáj. Akik pedig kormányváltásra szavaznának, mert elegük van, maradjanak csak nyugodtan otthon, és ne akadékoskodjanak részvételükkel.
Pedig egy ilyen, a Fidesz-botrányoktól hemzsegő, kormányzati uszításra épülő, sorosozó, brüsszelező, migránsozó kampányról különösen illett volna szót ejtenie; annál is inkább, hiszen államfővé választását követő 2012-es parlamenti beszédében, hivatali belépőjeként ő maga hozakodott elő a Deák Ferenctől idézett bölcselettel:„Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Áder János figyelmébe ajánlanám Magyarország Alaptörvénye 9. cikkének 1. bekezdését, mely rögzíti a köztársasági elnök legfőbb feladatát: „…kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.”
