A feketefarkú vagy más néven társas prérikutyák két éve érkeztek Szegedre, és foglalták el távoli rokonaikkal, a kúszósülökkel együtt - egy új kontinens, Észak-Amerika első képviselőiként - a számukra épített kifutót. Ahogy előmerészkedtek a telet föld alatti üregrendszerükben töltő rágcsálók, láthatóvá váltak a kölykök. A gondozók eddig hatot számoltak belőlük.
Bár nem rokonok, a feketefarkú prérikutyák sokban a szurikátákra emlékeztetnek. A hasonló környezeti feltételekhez való alkalmazkodás hasonló viselkedést eredményezett. A félénk állatok ugyanúgy két lábra emelkedve figyelve kémlelik a környezetüket, és jeleznek a többieknek, ha veszélyt éreznek. Ez, valamint aranyos kinézetük teszi őket állatkerti kedvenccé, mozgalmas családi életük hosszú időre elvarázsolja a látogatóinkat.
A feketefarkú prérikutya másik neve nem véletlenül társas: akár többmilliós kolóniákban is élhetnek az észak-amerikai füves pusztákon, a prériken. A „kutya” elnevezést a veszélyhelyzetben adott vakkantásszerű figyelmeztető jelzésük miatt kapták. A mókusfélék közé tartoznak, közeli rokonaik a hazánkban is honos ürgének. A Szegedi Vadasparkban a kifutójukban is az üregeik mélyén vészelik át a hideg hónapokat, majd bújnak elő tavasszal – többnyire többen, mint ahányan befészkelték magukat ősz végén - olvasható a Szegedi Vadaspark honlapján.
Elsősorban fűfélékkel, magokkal táplálkoznak, az állatkertben kapnak még répát és különféle zöldségeket is. 35-40 centi hosszú testük 5-10 centis farokban végződik, amelynek vége nevéhez híven fekete színű, a kifejlett példányok tömege egy-másfél kiló is lehet - írta az MTI.
