A franciák nagyobbik része elégedetlen Emmanuel Marcon elnökségének egy évével. Szinte állandósultak a francia államfő politikájával szembeni megmozdulások. Hétvégén is tízezrek vonultak az utcára, mert Macron a tüntetők szerint egy sor olyan intézkedést hozott, amelyekkel a tehetősebbek járnak jól, a szegények helyzete azonban mit sem javul.
Egy transzparensen parókával, királyként ábrázolták az elnököt. Kétségtelen tény, hogy Macronról leperegnek a bírálatok, egyes vélekedések szerint még Nicolas Sarkozy korábbi elnök is jobban odafigyelt a kritikákra, mint ő. A köztársasági elnök szeme előtt talán közvetlen elődje, Francois Hollande példája lebeg, aki mindig engedett a nyomásnak, márpedig a franciák még a népszerűtlen intézkedéseknél is jobban gyűlölik elnökük határozatlanságát.
Macron egykor Forradalom címmel írt könyvet, ám kormányzási stílusa nem nevezhető forradalminak. Eltökélten halad az általa kijelölt úton. Külpolitikai szempontból rendkívül sikeres, Európa motorjává vált, s a német belpolitikai nehézségek miatt Angela Merkel kancellár át is adta neki a vezető szerepet. Marcon még azt is megengedhette magának, hogy Trump politikáját épp a washingtoni Kongresszusban elmondott beszédében állítsa pellengérre.
A belpolitikában ezzel szemben az eltökéltség a visszájára fordulhat. Macronnak azonban meggyőződése: ha már most jelentősebben engedne az érdekvédelmi szervezetek nyomásának, felvizezné a tervezett intézkedéseket, akkor ő is Hollande sorsára jutna, s esély se lenne reformjai sikerére.
Márpedig az állam komoly átalakításokra szorul, csökkenteni kell a kiadásait, ha ezen nem változtatnak, akkor Párizs marad a gazdasági-pénzügyi csapdahelyzetben. A társadalom nagyobbik része tisztában is van a reformok szükségességével, ám amikor életbe lépnek a népszerűtlen rendelkezések, az emberek lelkesedése jelentősen csökken.
Macron alighanem körültekintőbben is véghez vihetné reformjait, de úgy valóban nem lehet átalakítani az államot, hogy azzal mindenki csak jól járjon.