A katalán főváros a legtöbb bakancslistán szerepel. Ez azonban, például Rómától, vagy a horvát városoktól eltérően nem ősrégi épületeinek, és több ezer éves történelmének köszönhető, épp ellenkezőleg: Barcelona a modernizmus fővárosa, és a 20. századi avantgarde művészet legbátrabb szárnypróbálgatásainak helyszíne, valamint a modern várostervezés egyik legjobb példája.
De nemcsak ettől más Barcelona. A La Sagrada Família (Szent Család-templom) szemmel láthatóan sokat nőtt, mióta utoljára erre jártunk, eléggé valószínűnek tűnik, hogy tartani tudják a Gaudí zseniális székesegyházának befejezésére kitűzött 2026-os határidőt. Akkor lesz épp egy évszázada annak, hogy megkezdődött a világ egyik legismertebb templomának építése. Belül, úgy tűnik, minden a helyén van, éterien lebeg a megfeszített Krisztus, az üvegablakok ezer színben varázsolják foltossá a padlót. A vaskapun ott áll magyarul is az idézet a Miatyánkból, de mindkét oldalon, a Krisztus Születése és Szenvedése homlokzatot összekötő részeken még dolgoznak a daruk. Sok turista tolong a Placa Gaudí takaros parkjában, hogy megtalálja az útikönyvek szerint legmenőbb pontot a fotózásra: azt, ahol a víztükörben megkétszereződve nyúlnak a magasba a tornyok. De sajnos, sok a turista a pénztárnál is: igaz, itt többnyire még kibírható a sor akkor is, ha nem vettünk a neten jegyet.
Güell Park
Nem úgy a másik Gaudi-csodánál, a Güell parknál. Ahol csak zsilipelve bocsátanak be és most, hogy a fő attrakciónak számító terasz egy részét felújítás miatt lezárták, többnyire hosszú órákkal későbbre ad csak ki jegyet a kassza. Itt mindenképpen hasznos az online jegyvásárlás, ha le akarunk huppanni a híres mozaikpadok egyikére és közelről akarjuk csodálni a mintákat. A park egyébként még mindig ingyen járható be napozó gekkóival, buja fáival és virágaival, grottójával, pazar kilátásával - kivéve a teraszt.
A Passeig de Grácián könnyű kiszúrni a Gaudí tervezte házakat, még akkor is, ha a járdát nézzük. Itt is sokan ácsorognak és fotózzák a sziklaként magasló és hullámzó Casa Milát, a pikkelyes kerámiatetejével fekvő sárkányra hasonlító Casa Batllót. Az előbbi tetőteraszáról csodálatos a (fizetős) panoráma, de bebarangolhatjuk az utóbbit is.
Casa Battlo
Ha már panoráma: két hegye is van Barcelonának, ahova érdemes feljutni. A Tibidabóra függővasúttal (június és szeptember között) vagy a híres kék villamossal. Esetleg egy darabig fogaskerekűvel, de annak végállomásáról ritkán indul a zsúfolt busz, amire nem biztos, hogy felférünk. A hegyen a kilátáson kívül több látványosság is van. Köztük a régi és az új vidámpark, szolid régi és adrenalinnövelő új attrakcióival. Meg a Sagrat Cor, a párizsi Sacrré-Cour mintájára épült kétszintes bazilika, csúcsán a hatalmas Krisztus-szoborral.
A Montjuic múzeumairól és kertjeiről, épített vízeséséről, parkjairól híres. Lábánál látható az 1929-es világkiállításra épített letisztult Barcelona pavilon, Mies van der Rohe munkája, a direkt ide készült és ikonikussá vált bőr-acél Barcelona-székkel. A hegyoldalt a Museu Nacional d'Art de Catalunya (Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeum) uralja, amely Európa egyik legfontosabb középkori kiállítását mondhatja magáénak - komplett templomfalakkal, freskókkal, szobrokkal, festményekkel a román kortól a gótikán át a reneszánszig. A teraszról körpanoráma nyílik a városra. Ugyancsak a hegyen van a Miró-múzeum, messziről felismerhető a szobrász egyik legismertebb alkotásáról. A környéken sétálva parkok, botanikus kertek kínálnak pihenést, a csúcson lévő kastélytól pedig lélegzetállító a látvány. Ha a függővasúttal jövünk le, a Ramblák kikötő felőli végénél, egy régi hajógyárban a tengerészeti múzeumot is megnézhetjük.
Barcelona egyik fő csábereje kétségkívül a sok kilométeres tengerpart. Ahova jól esik kiheverni, leülni a homokra telepedett vendéglők és kávézók valamelyikének teraszán, mindenféle tengeri herkentyűket enni és hozzá bort kóstolgatni (Spanyolország talán az egyetlen hely a világon, ahol nem lőhetünk mellé a ház borával). Elsétálni a Kolumbusz-szoborig, vagy a másik irányba az egykori olimpiai falu magasságáig, ahol befelé indulva a ma talán legizgalmasabb negyedhez, a Poblenouhoz érünk. Az ipari-raktári környékből menő hellyé nővő kerületben Sant Martí felé tartva egymást érik a tematikus kávézók, új szállodák, felhőkarcolók, hangulatos, raktárból kialakított régiségkereskedések, bárok, felújított régi házak.
Sok mindenről nem esett szó most. A Rambláról, az egyetem csodálatos régi épületéről, ahol a narancsfák és medencék között a füvön heverő diákok évszázadok óta etetik az iskola saját macskáit. A gótikus városrészről, a katedrálisról, a fenséges, papagájoktól hangos Park de la Ciutadelláról, a labirintusról. A rengeteg kiállítóhelyről, az öt palotában szétosztott Picasso múzeumról, a város környéki történelmi kirándulóhelyekről, köztük a Montserrat kolostorról. De talán majd máskor.
Gasztronómia
Egységes spanyol konyháról nem beszélhetünk, az országban jellemző ételek földrajzi egységenként, és éghajlati övenként változnak, hiszen a múlt század elejéig a hatalmas távolságok, és földrajzi akadályok (hegyek, külön szigetek) miatt a kommunikáció nehézkes volt az egyes tartományok között.
Spanyolország egyik fő nemzeti étele a paella, amely Valenciából származik. Fő összetevői a rizs, a sáfrány, és az olívaolaj, ezen kívül tengeri falatokkal, hússal, és zöldségekkel körítik.
Népszerű szokás a tapas fogyasztása. Ezt általában este 9-11 között, vacsora előtt fogyasztják. Általában többféle, igen erősen ízesített tengeri falatokból, esetleg húsból, és kolbászból áll. A jamón serrano vékony szeletekben, nyersen felszolgált sonka, hasonló az olasz prosciuttohoz.
Egy másik tradicionális spanyol szokás a churro fogyasztása desszertként. A ropogós édességet, mely vízből, sóból és lisztből áll, megcukrozzák és általában forró csokoládéba mártogatják. Szintén népszerű desszert a crema catalana, mely tojássárgából készült krémből áll, felszínét karamellízált cukorral fedik be.
A gazpacho Andalúziából származik, de egész Spanyolországban találkozhatunk vele. Hidegen felszolgált leves, amelynek fontos összetevője a paradicsom, ezen kívül olívaolajat, fokhagymát, uborkát, erős paprikát, száraz kenyeret, ecetet tartalmazhat, de nincs két étterem, vagy két település, ahol ugyanolyan gazpachot készítenek.
Természetesen, mediterrán országként a legjellemzőbb mindenféle tengeri hal, és egyéb tengeri élőlények fogyasztása. Rendkívül népszerű a tintahal. Spanyolországban sokszor a hal saját tintájában főzik meg. Ha polipot kóstolnánk, akkor érdemes Pulpo a la Gallegat (galíciai polip) kérni.
