Végre teljes az összhang a magyar kormány és Európa között. Orbán Viktornak elege van Európából, Európának meg elege van Orbán Viktorból. Az Európai Unió bele akar szólni abba, mi folyik egyik tagállamában, a magyar miniszterelnök meg bele akar szólni az európai nagypolitikába. Minden adott egy szép nagy csatthoz, valaki gyorsan hívja a 112-t, mert itt előbb-utóbb mentőre lesz szükség. A hamarosan bekövetkező baleset egyik résztvevője leginkább húsztonnás kamionra hasonlít, a másik meg egy nyolcéves Suzukira, úgyhogy lehet tippelni, melyik húzza a rövidebbet.
Évek óta mondogatjuk, hogy Magyarország egyszer még nagy árat fog fizetni azért, mert Orbán direkt összeveszik mindenkivel. Ezt egyrészt azért csinálja, hogy kívülről ne korlátozzák az idehaza korlátlan hatalmát, hagyják békén a hülye jogállami normákkal, amiket az ostoba nyugatiak nyilván csak arra találtak ki, hogy neki nehezebb legyen kormányoznia. Másrészt mindig kell ellenség, minél erősebb, annál jobb, meg persze legyen minél megfoghatatlanabb is, mert akkor mindent rá lehet kenni. Az sem volt titok, hogy az unió következő hétéves költségvetése körül nagy alkudozás lesz, amelynek során a kisebb tagállamok akkor tudják érvényesíteni az érdekeiket, ha összefognak, illetve erős szövetségeseket szereznek maguknak. Magyarország ezzel szemben még a visegrádi négyek közötti kompromisszumokat sem támogatta. Ellenben, hogy csak az utóbbi hetek eseményeire utaljunk, a Kína növekvő befolyásáról szóló határozat vagy az afrikai országokkal közös menekültügyi nyilatkozat esetében direkt botot dugott a francia-német tandem küllői közé. Az ukrán nyelvtörvény ürügyén nyíltan Moszkva szekerét toltuk - és hadat üzentünk a komplett NATO-nak.
Ezek után senkit nem érhet meglepetésként, hogy az új EU-s költségvetési tervezet készítő félresöpörték a magyar (és a lengyel) érdekeket. Nagyjából ötödével csökkennének az agrártámogatások, ami Magyarországon leginkább azokat a nagybirtokosokat sújtja, akik a legendás Csák Máté XIII. századi kiskirályságánál is több földet szereztek meg. De reálértékben csökkenni fog az elmaradott térségek felzárkóztatására szánt alap is - ebből finanszírozták például a magyar miniszterelnök veje által oly ügyesen lerabolt köztéri világításfejlesztést, vagy Felcsúton a kicsinyességében is világhírű házivasutat.
További vita tárgya lesz a megmaradó uniós pénzek folyósításának összekapcsolása a jogállami intézmények, például a bírói függetlenség tiszteletben tartásával. Elvégre, ha egy tagállamban nem lehet tisztességes bírósági eljárásra számítani, akkor az uniós szervek nem kérhetik vissza az ellopott pénzt. Ezt nem lenne könnyű elfogadtatni a tisztességhez szokott holland, dán vagy német adófizetőkkel, de erre ezután nem is lesz szükség, mert a leginkább megrögzött tolvajokat egyszerűen kizárják a rendszerből.
A kormánypárti sajtó máris jajong, "pénzügyi terrorról" cikkezik. Az urak nyilván nem emlékeznek Arany János örökbecsűjére. "Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak..."
