Rohamosan csökken az önkormányzati bérlakások aránya az ezredforduló óta, pedig 1990-ben még a lakott lakások 19 százalékát tették ki. 2001-re részarányuk 4 százalék alá esett, majd 2016-ra mindössze 1,3 százalékra zsugorodott - derült ki a KSH 2016-os mikrocenzusának adataiból. Ez mindössze 48 ezer darab lakott önkormányzati bérlakást jelent országosan. A kis lélekszámú településeken lényegében nincsenek is önkormányzati tulajdonú lakások, a községekben arányuk a fél százalékot sem éri el, mert az önkormányzatok az elmúlt évtizedekben tömegesen adták el kedvezményes áron a lakásokat a bérlőknek. Az önkormányzati lakásépítés napjainkra pedig szinte teljesen megszűnt.
Fotó: Üveges Zsolt
Ami mégis mregmaradt az önkormányzatok tulajdonában, annak nagy része kritikán aluli állapotban van. Elsősorban régi építésű, alacsony komfortfokozatú, kisméretű, rossz állapotban lévő lakások ezek, amelyek 80 százalékát 1980 előtt építették - negyedüket ráadásul még az első világháborút megelőzően. Az önkormányzati lakások túlnyomó része egy vagy kétszobás, 14 százalékuk félkomfortos vagy komfort nélküli, 6 százalékukban nincs fürdőszoba, 5 százalékukban vízöblítéses WC sem, ami a magánkézben lévő lakásokhoz képest arányaiban kétszer annyi félkomfortos és komfort nélküli lakást jelent. Mindezek függvényében nem csoda, hogy az összeségében az önkormányzati tulajdonban lévő 64 ezer darab lakás negyede - több mint 16 300 darab ingatlan - üresen áll, mégpedig az egyébként is rosszabb állapotban lévő lakások, ahol már 27 százalékot tesz ki a félkomfortos vagy komfort nélküli lakások aránya.
Ebben a helyzetben az országosan több mint 4,4 millió darab mindössze 8,3 százalékában élnek csak bérlők: csaknem 7 százalékot tesznek ki a magántulajdonú bérlakások, és mindössze 1,3 százalékot az önkormányzatiak. Ez azt jelenti, hogy miközben az önkormányzati bérlakások száma folyamatosan csökkent, a magántulajdonú kiadott ingatlanok száma közel a duplájára, 260 ezer darabra emelkedett. Igény tehát éppenséggel lenne. Olyannyira, hogy a nagyvárosokban lassan egy új iparág - a modern kori háziuraké – is ráépül a bérleti piacra: a befektetők több tucat lakást, olykor egész emeleteket vásárolnak meg, hogy azután egy erre szakosodott cégen keresztül kiadják őket. A befektetési célú lakásvásárlások aránya a fővárosban már eléri a 40 százalékot. Nem véletlenül: Budapesten már a lakások 15 százalékában bérlők élnek, ami az országos átlag duplája.
A lakásbérlési kedvnek azonban gátat szabnak a magas bérleti díjak. Ezek ugyanis sokszor a keresetek felét is elviszik: a nagyvárosokban átlagosan 130 ezer forint a havi bérleti díj, miközben az átlagkereset havi nettó 200 ezer forint körül mozog. Ezért akinek van némi megtakarítása, inkább hitelt vesz föl és lakást vásárol. A törlesztő részletek ugyan nagyjából hasonló összegeket tesznek ki, ám a végén egy saját lakás a „jutalom”. Az ingatlanok 90 százalékában így még mindig tulajdonosi jogcímen laknak, ami erősen korlátozza a munkaerőpiaci mobilitást. Egy lakást eladni, majd hasonló áron az ország másik szegletében egy másikat találni – a régiónként jelentősen eltérő ingatlanárak miatt - egyáltalán nem olyan egyszerű. Márpedig a munkaerőpiacon egyre nagyobb problémát okoz, hogy a zsugorodó létszámú munkaerő nem feltétlenül ott van, ahol igény volna rá.
Miközben a lakásállomány mindössze 0,3 százalékkal, azaz 15 ezer darab új lakással nőtt a 2011-es népszámláláshoz képest, addig a ténylegesen lakott ingatlanok száma 1,5 százalékkal csökkent. Jelenleg így a több mint 4,4 millió darab lakásból csak 3,8 millióban laknak, csaknem 450 ezer lakás viszont üresen áll, mintegy 100 ezret pedig másodlagos lakásként vagy irodaként használnak.
A lakott lakások számának csökkenését a KSH szerint a fogyatkozó népességszám, a munkanélküliség sújtotta térségekből való elköltözés, a kistelepülések lakosságának elöregedése, illetve az újonnan épített lakások számának drasztikus visszaesése okozta. Nem véletlen, hogy csak a fővárosban csökkent a nem lakott lakások aránya. A lakatlan ingatlanok 94 százaléka egyébként magánkézben van, ezen belül is 22 ezer külföldiekében, 3-3 százalékot önkormányzatok, illetve különféle szervezetek birtokolnak. Az üresen álló lakások értéke legalább 2-3 ezer milliárd forint lehet, bár felszereltségük, közművesítettségi szintjük jelentősen alatta marad a lakottakénak – véli Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Szerinte ha ezek a lakások megjelennének a kínálatban, az kiegyensúlyozottabbá tenné a piacot, és enyhítené a lakásdrágulás ütemét. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban ugyanis 60-60 ezer olyan nem lakott lakás van, amelyek alapterülete 30-60 négyzetméter, márpedig ez a méret nagyon népszerű a vevők körében.
