Bárhogy mentegetőznek is a saját pecsenyéjüket sütögető vezetőik és képviselőik, az ellenzéki pártok egytől-egyig levizsgáztak a választáson; keserves csalódást okozva a bennük bízó, reménykedő, ennél többet érdemlő szavazóiknak. Az önző pártérdek mindenütt fontosabb volt, mint az ország jövője. Nemcsak a viták ideje járt le, mint ahogy arra Orbán Viktor hivatkozott - kitérve a választás előtti nyilvános megméretések elől -, hanem azé is, hogy ezt a rendszert ilyen-olyan, kisebb-nagyobb pártocskákkal lehet leváltani. Attól függetlenül, hogy ennek véghezvitelére valamilyen civil mozgalom, társadalmi szerveződés, vagy egyéb – tömegeket megmozgatni tudó – formáció vállalkozik majd, jelen körülmények között egyvalami semmiképpen sem spórolható meg: a tényszerű információkkal nem rendelkező választópolgároknak a sziszifuszinak tűnő, aprólékos, idő- és munkaigényes, észérvekkel történő személyes meggyőzése. Még vagy már – de van rá idő, bőven. A harmadik kétharmad még csak most kezdődött.