A rendszerváltásunk idején, 1989-ben a Philadelphia Inquirerben olvastam egy cikket, amelyben az amerikai újságíró kifejtette, hogy az USA-t a bevándorlási rendszer tartja fenn, annak köszönheti gazdasági sikereit és vezető szerepét. Akkor az USA egy 15 éves recesszió végén volt, az egész országban nagyon pesszimista hangulat uralkodott, Philadelphia városának mintegy fele romos, lepusztult utcákból állt. Aztán összeomlott a szovjet blokk, és ezen elképesztő profitot zsebeltek be. És e haszon nagy része nem is az akkor megkötött üzletekből jött, hanem a hirtelen megnövekvő bevándorlásból. Az USA ugyanis (épp a recesszió miatt) megkönnyítette a képzett munkaerő beáramlását. Magyarul: feljebb tekerte egy kicsit az agyelszívás, azaz a brain drain hatékonyságát. Elképesztő volt a fejlődés. A lepusztult városrészek újjáépültek, a város kivirult, sőt a brain drain hatékonyan pótolta azt is, amit az amerikai diákok az iskolában nem tanulnak meg.
Érdemes belegondolni, hogy miért is hozza magával az agyelszívás a prosperitást. Ha egy országból menekülni kell, legyen annak oka akár gazdasági (szegénység), akár társadalmi (elnyomás, terror, háború), kik kerekednek fel először? Az életerősek, a tettre készek, a fiatalok és képzettek. Ez annak az országnak, ahonnan elvándorolnak, tragédia, mert kontraszelekciót okoz. A brain drain célországa viszont ünnepelhet. Olyanokat fogad be, akiket nem kellett iskoláztatni közpénzen, az átlagnál egészségesebbek, szívósabbak, és el akarnak valamit érni. Megkockáztatom, hogy az USA prosperitása a szerencsés történelmi és földrajzi feltételek mellett elsősorban abból adódik, hogy népessége eleve "szelektált", a vállalkozási kedv, a dinamizmus, a tenni akarás mára már meggyökeresedett tradíciója mentén épült fel.
Ma Európát és benne Magyarországot migrációs hullám érte el, amin mi, magyarok nem győzünk keseregni. Nem vagyunk mi ezáltal saját magunk ellenségei? Magyarország egész újkori és legújabb kori történelme során az agyelszívás elszenvedője volt. Most itt van egy helyzet: megjelennek a menekültek, akik nagy valószínűséggel átlagosan képzettebbek a magyar átlagnál, nyugalmat, munkát, lehetőséget akarnak. És mi ezt is kihagyjuk?
Lehet rizikó nélkül fejlődést elérni? Nemigen. Etikus az, hogy a bevándorlók közül szelektív módon engednénk be elsősorban a mérnököket, kutatókat, orvosokat, egyéb szakembereket? Persze, hogy nem. Miért, a honfoglalás etikus volt? (Ha valaki esetleg igennel válaszolna, kérdezze meg Szvatoplukot.)
A migráció a globalizálódó világ egyik történése. A globalizációt megakadályozni nem lehet, rá felkészülni, azt kezelni tudni kell. A kis országok szempontjából ez alkalmazkodást jelent (nekünk az EU-hoz). Jelen állapotunkban azonban Magyarország láthatóan nem akar alkalmazkodni, elhatározta, hogy inkább az elszigetelődést, a kontraszelekció fennmaradását támogatja.
Ennek kapcsán hadd osszak meg egy tapasztalatot. A nemzetközi kémiai diákolimpiára készülő középiskolásokat hagyományosan az ELTE-n készítjük fel a versenyre, ahol általában nagyon jól szerepelnek. Tavaly a második fordulóban benn maradt 10 jelölttől (értsd: az ország tíz, kémiából legtehetségesebb diákjától) megkérdeztük, hol akarnak tovább tanulni. Egy itthon, kilenc külföldön.
Ha ez így megy tovább, valóban sikerül felépítenünk a (segéd)munka alapú társadalmat. Gratulálhatunk magunknak. Mi, büszke, kontraszelektált magyarok.
