ellenzék;Elek István;

FOTÓ: Molnár Ádám

- Elek István: semmilyen gesztusra és lényegi változásra nem számítok

Elek István, Orbán Viktor hajdani tanácsadója széles körű összefogásra buzdította a teljes ellenzéket, amikor idén tavasszal, több évi önkéntes háttérbe vonulás után újra kilépett a politikai színtérre, s interjút adott például a Népszavának. Az ellenzék számára elvesztett választás után most az okokat boncolgatjuk a régóta a Heves megyei Kerecsenden gazdálkodó, állattartásból élő közgondolkodóval.

- Mi volt az Ön olvasatában az ellenzéki vereség - más oldalról a kétharmados győzelem - oka?

- Attól függ, honnan indulunk ki. Idén január 13-án, az "aktivizálódásom" első cikkében úgy fogalmaztam: az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy észhez térjenek végre a politikai pártok, s felismerjék, nem jó úton járnak. Akkor lenne esély, ha teljes körű összefogással, radikálisan más úton indulnak el. Az ellenzéki pártok sajnos semmit nem tanultak a 2014-es vereségből, nem vizsgálták meg, mi vezetett a 2010-es nagy jobboldali áttöréshez, nem elemezték, mi az emberek elégedetlenségének valódi oka. Kérdés az is, miért tűrte ez a társadalom, s az ellenzék zokszó nélkül, hogy a Fidesz az első kétharmad birtokában átalakítsa a korábbi alkotmányt, és saját érdekei szerint formálja át a választói rendszert. Múlt év őszén jelentek meg az első civil mozgolódások - a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát 2/3, sőt még Bokros Lajos 500 napos programja is idesorolható - amelyek azt szorgalmazták, hogy - miután egymás ellen küzdve az ellenzéki pártok nyilvánvalóan nem fogják legyőzni a Fideszt -, legyen egy közös ajánlat. E javaslatok mellett úgy mentek el a politikai pártok, mintha el sem hangzottak volna.

- Pedig Ön még Vona Gábornak is írt nyílt levelet az összefogást sürgetve. Kapott választ?

- Amennyiben válasznak lehet tekinteni, amit műveltek, akkor igen. Ment tovább az "egyedül vagyunk, egyedül nyerünk", amiről látjuk, hova vezetett. Az LMP vezetőinek is hasonlóképp írni akartam, de Márki-Zay Péter győzelmének másnapján láttam elmozdulásukat az együttműködés felé, így később inkább csak ezt megerősítő szövegeket küldtem nekik. A jelek szerint nem nagy hatással.

- Mekkora esélyt adott a Fidesz kétharmados győzelmének?

Semekkorát. A választás napján, szép napos időben kiültem a kecskéimet legeltetni, s látva az egyre erősödő részvételt, ceruzával vetettem kockás papírra két lehetőséget. Mind a kettő az egyszerű többségről szólt, erre vagy arra.

- Mivel nem kalkulált?

- Azt nem vettük - vettem - számításba, hogy a Fidesz a vásárhelyi kurdarctól megijedve hihetetlen erőket mozgósított a választókerületi aktivitás erősítésére, a szavazók mobilizálására, s ennek hatása a leghátrányosabb térségekben, szegregátumokban, illetve az elöregedő, alacsonyabb iskolázottságú, úgynevezett depressziós területeken volt jelenős. Itt az államot képviselő önkormányzatokkal szemben nincs semmilyen más politikai erő vagy aktivitás. Szinte mindenki az államtól függ, tőle kapja a közmunkát, a segélyt. Ha pedig nem közmunkafüggő, akkor többnyire idős, nyugdíjas, magányos vidéki ember, akihez csak a közszolgálati rádió és tévé jut el, vagy - miként azt például Nagykállóban a szüleimnél meglepve láttam kevéssel a választás előtt - az ingyenesen terjesztett bulvár, a Ripost, a Lokál, a Habony-média szóróanyagai. Ide egyéb írott sajtó nem jár, a megyei lapokat is legfeljebb hétvégén, a műsorújság miatt veszik meg az emberek. De ezt a réteget érte el az Erzsébet utalvány, ők azok, akik rendszeresen megkapták Orbán Viktor leveleit a választási konzultációról, ami személyes gondoskodást sugallt nekik. Minderre rájött még a hatalmas köztéri kampány: ha egy falusi ember nagy ritkán kimozdult a külön kis világából, s beutazott a közeli városba bevásárolni vagy orvosi kezelésre, akkor is a migránsozó plakátokat láthatta úton-útfélen. Ezek az információk aztán egymást felerősítették.

- A kormányoldal hangadói erre úgy érvelnek, hogy a köztévé nézettsége alacsony, nem lehet ezzel indokolni az elsöprő győzelmet, hisz közben a "túloldalon" ott az RTL, a Hír TV, az ATv.

- Ez nem ilyen egyszerű. Bő egy éve annak, hogy a legnagyobb kábeltársaság analóg csomagjából, tehát abból, ami a szegényebbek széles rétege számára árban még megfizethető és elérhető, kivették a Hír TV-t. A falumbeliek közül is sokan jöttek hozzám panaszkodni, hogy eddig a "kilencesen volt a Hír TV és most hol van"? Ők nem utaznak be a városba, nem váltanak át egy jóval drágább csomagra, hanem végül belenyugszanak az adott helyzetbe.

- Mondhatjuk akkor, hogy egy zseniális agytröszt valahol lépésről-lépésre végiggondolt mindent, s az ilyen, látszólag piacinak tűnő intézkedések is részei voltak egy ördögi tervnek, ami végül újra a kétharmadhoz vezetett?

- Ne nevezzük ezt zsenialitásnak, hívjuk annak, ami: mohóság, pénz, kíméletlenség és akarat. Mivel mindez megvolt, a lehetőségeken végigmenve, szisztematikusan tudták csökkenteni az ellenzék által befolyásolható választók elérhetőségét. Sokan legyintettek, amikor Mészáros Lőrinc és Andy Vajna megszerezte a megyei lapokat, hogy "áh', azokat már úgysem olvassa senki...!" Ez nem igaz, ha jóval kevesebben is, de olvassák, s őket ezen a csatornán is megerősítették abban, amit a közszolgálati tévében láttak, hallottak. Faluhelyen még mindig sokak számára van "a" tévé és "a" rádió, ami egyet jelent a közszolgálati adókkal.

- Ezek alapján jogos az értelmiség dühe, hogy ezt a választást a "buta vidéki emberek" miatt veszítette el az ellenzék?

- Nem jogos. Észre kellett volna venni, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van a vidéki társadalom jelentős része, és nem most dühösnek lenni emiatt, hanem jóval korábban tenni ellene a pártoknak, meg a civil mozgalmaknak. Ebben a vereségben erősen benne van a baloldal, főként az MSZP vidéki leépülése. Eltűntek a vidéki szervezeteik, életjeleik, aktivitásuk.

- Mert egy kis faluban ma már ahhoz is kell bátorság, hogy valaki nyíltan vállalja a baloldali nézeteit. Nem véletlenül nem sikerült az ilyen települések jó részében ellenzéki delegáltakat küldeni a szavazókörökbe.

- Nyilván benne van ez is, de azért ez egy mélyebb folyamat, mondhatnám, hogy ez egy 1990 óta tartó folyamat újabb fázisa. A volt állampárt utódpártjának öregszik a szavazóbázisa, fokozatosan veszíti el életterét, médiáját, korábbi politikai kultúráját.

- Felmérések szerint öregszik a FIDESZ-bázis is.

- Az ő választói közösségükben is van átrendeződés, de ennek ellenére ez még mindig egy nagy néppárt, amiben megtalálhatók a legkülönfélébb választói rétegek. Tegyük hozzá: ha itthon marad az a négy-ötszázezer zömmel huszon-harmincéves, aki külföldre költözött, itt nyugtalan, s itt keresi a létezési lehetőséget, akkor egész más lenne a közéleti folyamatok dinamizmusa. Nem véletlen, hogy az ő szavazásukat a hatalom igyekszik minden eszközzel nehezíteni.

- Mit kezdhet most egymással főváros és vidék?

- Az ellenzék, s az értelmisége nem tehet mást, mint amit a Fidesz csinált 2002 után: valamiféle mozgalmi munkába kezd, személyes aktivitást mutat, érzelmekkel, szimbólumokkal, egy közös politikai nyelv és kultúra megformálásával, közös követelésekkel szólítja meg a mellette álló társadalomrészt. Hisz' összességében nyolcvan-százezerrel több szavazatot kapott az ellenzék, mint a kormánypártok: a városiasabb, mozgékonyabb, iskolázottabb réteg nagyobb arányban van az ellenzék oldalán, mint a Fideszén. Ettől a rétegtől pedig el lehet várni, hogy ne fülét-farkát behúzva "bekkelje ki" a következő négy évet, hanem anyagi erővel és személyes áldozatvállalással, az ellenzéki média feltámasztásával vállaljon szerepet, szervezzen különféle köröket, fórumokat, s valamilyen közvélemény-formáló erőként lépjen fel legalább a nagyvárosokban, kerületekben, egyetemi központokban, de akár a kisvárosokban vagy nagyobb favakban is. Vagy felépül egy új, egységes ernyőpárt, amelyik egyetlen kihívója tud lenni a Fidesznek, vagy ha ez nem megy - mert az ellenzék nem vezérelvű tábor -, meg kell kötni azokat az alkukat, amelyek hézag nélkül össze tudják illeszteni az ellenzéki erőket. Annak az elszántságnak kell meglenni, hogy alkalmazkodunk a rendszerhez, mert belátjuk, hogy másképp nem rúgunk labdába.

- Mit javasolna az ellenzéknek: beüljön a parlamentbe vagy bojkottálja?

- Be kell ülni, mert minden létező anyagi erőforrást és közvélemény-formálási lehetőséget meg kell ragadni. De ne úgy használják a mandátumot, ahogy az elmúlt években. Egyeztessenek, építsenek közös politikai erőt és arcvesztés nélkül, de egy közös rendszerváltó minimumprogram mentén szervezzenek akciókat.

- Ön Orbán Viktor tanácsadója volt, ismerheti az észjárását. Mit gondol, lesznek gesztusok, enyhül a háborús beszédmód, jöhet egy békésebb időszak?

- Semmilyen gesztusra és lényegi változásra nem számítok. Az önkormányzatok, a bíróság átalakítására, a maradék független fórumok bekebelezésére fel fogja - vagy legalábbis fel akarja - majd használni a kétharmad nyújtotta erőfölényt. Az ő elve, logikája, és hatalmi gondolkodásmódjának lényege, hogy "amit én fogok, amit megszerezhetek, az az enyém".

Névjegy
Elek István 63 éves újságíró, kritikus, közíró és politikus. 1980-ban szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát Debrecenben, Az 1980-as években a József Attila Kör vezetőségi tagja és több vidéki lap szerkesztője, valamint a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1990 és 1994 között előbb MDF-es, majd fideszes országgyűlési képviselő. 2002 és 2004 között a Heti Válasz főszerkesztője. 2009-ben a Lehet Más a Politika egyik alapítója.

A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint a 17. héten megtartott hatos lottó számsorsoláson a következő számokat húzták ki: