Az olaszok elleni hétfői győzelemnek köszönhetően jelentős teher került le a magyar jégkorong-válogatottról, ám sokáig nem örömködhetett a finn Jarmo Tolvanen dirigálta nemzeti csapat, ugyanis szerda este talán legnagyobb mumusa, Szlovénia ellen kellett jégre lépnie legjobbjainknak a budapesti divízió 1-es világbajnokságon. Egy esetleges győzelemmel a körbeveréseknek köszönhetően – a nap másik két mérkőzésén is meglepetés született – lőtávolon belül maradt volna a nagy álom, az A-csoportba jutást jelentő első két hely valamelyike. Csak hát éppenséggel a szlovén az a válogatott az elmúlt két évtized gyakori ellenfelei közül, mely ellen a magyar csapat tétmérkőzésen még sohasem tudott nyerni, de még rendes játékidős döntetlenre sem futotta ellenük – a 30 meccsből ötször diadalmaskodtunk, mind felkészülési összecsapáson, legutóbb az idei vébé előtt.
Ráadásul az A-csoportból tavaly kihulló délnyugati szomszéd borzalmasan, a britek és a lengyelek elleni két vereséggel kezdte a vébét, s három játéknap után az utolsó helyen szégyenkezett, vagyis számukra is létfontosságúvá vált a derbi, s nehéz volt elképzelni, hogy cseh, finn és orosz csapatokban edződő sztárjaik harmadszor is olyan kilátástalanul játszanak, mint vasárnap és hétfőn. Hogy nagy a baj a délszlávoknál, azt a keddi csapat-válságtanácskozás is sejtetni engedte, melyről kevés szivárgott ki a sajtó felé, de az azért kiderült, a szlovénok a szinte vállalhatatlan start ellenére sem tettek le a feljutásról – ami, ugye azt jelentette, hogy a hátralévő három meccsüket rendes játékidőben hozniuk kell.
Ennek érdekében finn kapitányuk, Kari Savolainen belenyúlt a sorokba, s meglehetősen felspannolva küldte jégre tanítványait, akik rengeteg ütközéssel próbálták jelezni dominanciájukat, ráadásul minden szögből lőttek: az első öt percben az egyetlen magyar kísérlettel szemben kilencet jegyzett fel a statisztika, Vay Ádám azonban állta a sarat a hazai ketrec előtt. Egészen a hetedik perc végéig, amikor egy kapu mögött eladott korongot a Fehérvárban játszó Ales Music passzolt vissza a kék vonalhoz, Aleksandar Magovac pedig durván kilőtte a bal felső sarkot. Ahogy az első két mérkőzésén, így szerda este is hátrányba került a magyar válogatott, a kérdés immár az volt, a kazahok vagy az olaszok elleni folytatás következik?
Nagy Krisztián kiállítása előbbit sejtette, de a hátrányban előbb Sofron István ütközte végig a szlovén csapatot a támadóharmadban, majd Vas János vette el a korongot, a bizonytalanul kimozduló Gasper Kroseljtől, ám végül az üres kapu mellé csúsztatott. Mint utóbb kiderült, ez volt a nyitóharmad legnagyobb magyar helyzete, sőt a két hazai előnyből is a szlovénoknak akadt több lehetőségük, s láthatóan nem találtuk a az ellenszert a délszlávok játékára, melyet a 9-24- es lövésszám is jelzett. Emellett az sem tűnt biztatónak, hogy a publikum rendre Vay nevét skandálta…
Ahogy a meccs, úgy a második játékrész első lövése is a mieinké volt, ezután azonban megint a fejét fogta a publikum, hiszen Szirányi Bence sokadik eladott korongjából ismét a vendégek alakítottak ki ziccert – szerencsére Vay korrigálta a bekk hibáját. Az ezt követő előnyben sem sikerült érdemleges helyzetet felmutatni, ám néhány másodperccel a fór lejárta előtt a vébé eddig is legjobb magyar játékosa, Sebők Balázs lépett ki két védő között és lőtte ki a bal alsót – ez már sokkal inkább az olasz, mintsem a kazah meccset idézte.
Sokáig azonban nem örülhetett a közönség az egyenlítésnek, mert az egész tornán feltűnően bizonytalan magyar védők közül a 30. percben ezúttal Garát Zsombor ügyetlenkedett a kapu mögött, Jan Urbas pedig köszönte, s közelről bevágta Bostjan Golicic centerezését, így megint kezdődhetett a küzdelem az egalizálásért. Gól helyett azonban be kellett érni a sorozatban – nagy nehezen – kivédekezett emberhátrányokkal, illetve a reménnyel, hogy Vay ihletett formája megmarad a végéig – 40 perc alatt 38 lövést hárított, ami egy meccsre is sok.
A záró húsz perc elejére sikerült valamelyest megfékezni a szlovén nehéztüzéreket, sőt csatáraink többször is megmozgatták Kroseljt, sőt, emberhátrányból Sofron került ziccerbe, de gyengén a szlovén kapusba lőtt, majd Hári Jánosra jött ki egy üres kapus figura, de érthetetlen módon nem sikerült a gólvonal mögé paskolnia a pakkot. Látva a bajt, a magyar ziccereket, Savolainen időt kért, de nem sikerült megtörnie a mieink lendületét, ami egy újabb hazai előnyben testesült meg. Melyben Sebők hiába készítette le kétszer is tökéletesen a korongot, a társak nem tudták kihasználni a helyzetet, majd, ahogyan ez lenni szokott – egy újabb magyar védő hibáját kihasználva – megugrottak a vendégek, s Golicic biztos kézzel fejezte a négy az egy elleni támadást… Majd bő egy perc múlva Sabahudin Kovacevic is betalált, igaz már az üres magyar kapuba, Tolvanen ugyanis mezőnyjátékosért cserébe lehívta Vayt, ám a próbálkozás hat másodperc alatt kudarcba fulladt, s ezzel végleg el is dőlt a mérkőzés.
Melyen a mutatott játék alapján teljesen megérdemelt szlovén siker született, a magyar válogatott megint csak nem tudta legyőzni tétmeccsen a délnyugati szomszédot, s cseppet sem mellékesen csütörtök este a lengyelek ellen azzal a tudattal kell jégre lépnie, hogy egy esetleges újabb kudarccal nagyon nehéz helyzetbe kerül…
Divízió 1-es világbajnokság, Budapest:
Magyarország-Szlovénia 1-4 (0-1, 1-1, 0-2)
Gól: Sebők (Hári, Wehrs, 26., emberelőny), illetve Magovac (Music, Ograjensek, 7.), Urbas (Golicic, Verlic, 30.), Golicic (Kuralt, 56.), Kovacevic (Kuralt, 57.).
Kiállítások: 12, illetve 14 perc.
További eredmények: Olaszország-Kazahsztán 3-0 (2-0, 1-0, 0-0), Nagy-Britannia- Lengyelország 5-3 (2-1, 0-3, 3-0).
A világbajnokság állása: 1. Kazahsztán 6 (9-4), 2. Olaszország 6 (8-4), 3. Nagy-Britannia 6 (9-10), 3. Szlovénia 3 (7-8), 5. Lengyelország 3 (8-10), 6. Magyarország 3 (4-9).
