„Ma tényleg semmi meglepő, az unalom pókot szőni jő, hangyák cipelnek papucsot. Mától nem lesz alkalom, hogy ugrálj a felhőbe küzdeni, lehúzni Isten terveit. A földre hullnak csillagok, teregetnek az angyalok” – tényleg semmi meglepő, a Szabó Balázs Bandája négy év után ismét frenetikus albummal jelentkezett. A Rajtad Felejtett Szavaim számos ponton felidézi a korábbi, Élet elvitelre című lemez hangulatát, mégis nagyon más, és nagyon eredeti tizenkét darabbal – és egy bónusz felvétellel – van dolgunk, amelyekre méltán megérte várni. Szabó Balázs zenéjét és szövegeit hallva könnyen úgy érezhetjük, a művész olyan esszenciális tudás birtokában van, amely másképp nem is volna kifejezhető, kizárólag zenei formában.
A Lét, a szerelem, a halál, az idő, a csönd, az aprócska lények, mind-mind valami szavakon túli, megmagyarázhatatlan jelentéssel bírnak. Legyen az pop, rock vagy népzene keveréke, minden dal tökéletes egységet alkot, egy összetett, s kiismerhetetlen válogatást létrehozva. A finom, aprólékosan kidolgozott szövegszimbolika és metaforika, a helyenként nagyon erőteljes zenei hangnemek, a lassabb, vagy épp ütemesen pergő dallamok a hallgatóság fülébe másznak, s csupán a hetvenkettedik óra elteltével vágyik egy kis csöndre a zenekar által kínált érzelemcunami után. Idő és csönd ugyanis elengedhetetlen az album megemésztésére, a szövegekhez való közelítésre; bár leginkább csak azok felszínét tudjuk megkaparni, a mélyrétegekhez nem a dalokon, hanem önmagunkon keresztül juthatunk.
Az egyes számok éppúgy tépnek fel bennünk sebeket és elfojtott életeket, érzéseket, ahogy arra a költészet legszebb darabjai képesek csak igazán. Valahogy úgy, ahogy az Ikarosz című számban: „most nem azért nézek a napba, hanem csak azért, hogy más is kutassa, most nem azért szállok a fénynek, hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek.”
Infó: Az album letölthető/megvásárolható az együttes weboldalán, de streaming szolgáltatókon keresztül is elérhető.
