Ismét éles viták várhatók Törökország és az Európai Unió egyes tagállamai között, miután Recep Tayyip Erdogan bejelentette, Nyugat-Európában, ott élő honfitársai számára is kampánybeszédeket tartana a június 24-én esedékes előrehozott parlamenti- és elnökválasztás előtt. Ám már most több ország jelezte, szó sem lehet erről. Az osztrák és a holland külügyminiszter rögvest egyértelművé tette: a török elnök nem „exportálhatja” országukba hazája belpolitikáját. Kicsit diplomatikusabban fogalmazott Heiko Maas német külügyminiszter, ám ő is egyértelműen tudatta Erdogannal: nem kampányolhat német területen. Mindezt török kollégájával, Mevlüt Cavusogluval esedékes találkozója előtt jelentette ki New Yorkban. Maas kifejtette, német területen nem folytathat kampányt egy másik ország, „függetlenül attól, melyikről van szó”. Pedig Németországban összesen mintegy másfélmillió olyan török él, akik hazájuk választásain is szavazhatnak, így nem jelentéktelen közösség. Ráadásul közismert, hogy az itteni törökök meglehetősen konzervatívok, egy éve 64 százalékuk voksolt arra, hogy módosítsák hazájuk alkotmányát, teljhatalmat biztosítva ezzel Recep Tayyip Erdogan számára. (Ezen a voksoláson 750 ezren éltek szavazati jogukkal.)
Erdogant azonban a jelek szerint nem hatják meg ezek az intések. Hétvégén kifejtette ugyanis, egy 10-11 ezer főnek otthont adó sportcsarnokban kíván beszélni honfitársai előtt. Nem árulta el ugyanakkor, melyik államról van szó, csak annyit közölt, hogy egy nemzetközi szervezet rendezvényén szólalhat fel, vagyis ezt használná fel kampánya számára.
Németország mellett Hollandiában 253 ezer, Ausztriában 109 ezer, Svájcban pedig 95 ezer török szavazati joggal élő személy él. Mint a Neue Zürcher Zeitung írja, Erdogant az említett államokkal szemben szívesen fogadnák Magyarországon, ahol „Orbán Viktor miniszterelnök némi csodálattal tekint az autokrata vezetőre”, itthon azonban mindössze 3000 török él.
Mindez ismét komoly diplomáciai vitát vetít előre. Ugyanez történt az alkotmánymódosításról szóló referendum előtt is, amikor több török miniszter akart kampányolni a referendum elfogadása mellett a honfitársak körében. A legnagyobb visszhangot Fatma Kaya családügyi miniszter ügye keltette, akit Rotterdamból visszatoloncoltak német területre. Erdogan válaszként a nácikhoz hasonlította az európaiakat. Azóta ugyan normalizálódott a német-török, illetve az osztrák-török viszony, Ankara és Hága azonban mindmáig nem tudott megállapodni nagyköveteik visszatéréséről.
A német külügyminiszter mindenesetre óva intett a várhatóan újra fellángoló diplomáciai vitától, Heiko Maas rámutatott, hogy ebből eddig sem származott előnye senkinek. Ez azonban nem feltétlenül igaz: Törökországban jól jönne Erdogan számára egy Európa-ellenes propaganda.
