Az SPD történetében első ízben választottak vasárnap női vezetőt, s minden túlzás nélkül megállapíthatjuk: Andrea Nahles egyetlen elődje sem volt annyira nehéz helyzetben, mint amilyenben most ő találja magát pártja élén. Neki kellene megállítania a szociáldemokraták egy éve tartó, a tavaly szeptemberi parlamenti választás után felgyorsult mélyrepülését, egyelőre azonban semmi jele annak, hogy képes lenne új lendületet adni a balközép pártnak. A pártelnök-választáson elért picivel több mint 66 százalékos eredménye eleve óriási csalódás, az SPD illusztris személyiségei legalább 70 százalékban reménykedtek. A kudarccal felérő eredményhez aztán próbáltak jó arcot vágni, azt hangoztatván, hogy a gyengébb eredmény oka: Nahlesnek volt kihívója, amire korábban nemigen volt példa.
Szembe kell azonban nézni a tényekkel: az SPD jelentős bizalmi válságba került. Nem tudja megszólítani a választókat, ami természetesen nem új keletű probléma, nem az év elején lemondott pártelnök, Martin Schulz hibája, még kevésbé Nahlesé. Ám míg a 2013-as választás után is elmaradt az őszinte szembenézés, most sem tartottak igazi, mélyreható lelkiismeret-vizsgálatot a történelmien gyenge tavaly őszi választási szereplés után. A nagykoalícióban, a kormányzati munkában még nehezebb lesz közelebb kerülni a választókhoz, az SPD megújítása így szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik.
Az sem éppen Nahles esélyeit növeli, hogy a németek eddig nemigen benne látják az SPD messiását. A Forsa ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 13 százaléka szeretné kancellárként látni. Nem túl jó indulását mutatja, hogy ez egyetlen hét alatt két százalékos csökkenésnek felel meg. Csak összehasonlításul: elődjét, Martin Schulzot ugyanannyian látták volna szívesen egy új német kormány élén, mint Angela Merkelt, amikor kancellárjelölt lett, illetve megválasztották az SPD elnökévé. Más kérdés, hogy Schulz sem tudta megállítani az SPD hanyatlását, s a párt népszerűsége tavaly nyár végére már visszasüllyedt a korábbi szintre. Sokat sejtető az is, hogy Nahles a német politikusok rangsorában a nem éppen előkelő 15. helyet foglalja el.
Nahles a ZDF-nek adott interjújában igyekezett olyan benyomást kelteni, hogy érti, miért nem tapasztalható hurrá optimizmus az SPD-nél megválasztása után. „Nyilvánvaló, sokan szkeptikusak még a pártban annak kapcsán, jó döntés született-e. Ám bizonyítani fogom azt, hogy a kormányzás és a megújulás együtt is lehetséges” - fejtette ki.
A legnagyobb kérdés most az, hogy Nahles, aki 2013-2017 között hazája munkaügyi és szociális minisztere volt, miként képzeli el az SPD új alapokra helyezését. Jelenleg három feladatkört kellene egyszerre koordinálnia. Frakcióvezetőként gondoskodnia kell arról, hogy az SPD sikeresen kormányozzon az uniópártokkal. Ugyankkor pártelnökként az a feladata, hogy önálló arculatot adjon a szociáldemokratáknak, ami azt is jelenti, hogy időnként szembe kell mennie a CDU-val. Ez már önmagában olyan ellentmondás, amit nehéz lesz feloldani a választók előtt. Ráadásul még irányítania kell a párt megújulásának folyamatát, ami a pártvezetés és a tagság közötti feszültségek csillapítását feltételezi.
A nagy kérdés az, lesz-e irányváltás a pártban. Nahles közismerten az SPD balszárnyához sorolható, ezért a Balpárt azt reméli, hogy a jövően szorosabb együttműködés alakul ki a két politikai erő között. A Balpárt frakcióvezetője, Dietmar Bartsch a dpa hírügynökségnek elmondta, az a tény, hogy Nahles hitet tett a baloldali értékek mellett, azt is jelzi: több szál köti majd össze a két tömörülést.
