Marhára unom azt a süket dumát, amivel az ellenzéki pártok és publicisták az elvesztett választás után etetnek. Először egymásnak estek, de aztán rájöttek, hogy sokkal kifizetődőbb és főleg jóval kényelmesebb a vereségért a külső körülményeket hibáztatni. Mindenekelőtt a választási rendszert, de megkapja a magáét a népbutító fideszes kommunikáció és az úgymond választási csalás is.Ráadásul, miközben magyarázzuk a bizonyítványt, megfeledkezünk a lényegről.
Arról, hogy a Fidesz minden botránya, korrupciógyanús ügye, úrhatnámsága ellenére kormányzóképes alakulatnak tűnik, míg az ellenzékről ugyanez a legjobb akarattal sem mondható el. Egyetlen célkitűzésük Orbán elkergetése volt, ezen kívül semmilyen mondanivalójuk nem volt az emberek számára. Az, hogy a személyi ambíciókkal terhelt, teljesen ellentétes filozófiát valló ellenzéki pártok hogyan képzelték el a közös kormányzást, az ő titkuk maradt. Teljesen egyértelmű, hogy a csupán matematikai számításokra épülő együttműködés 2014 után másodszor is kudarcot vallott. De a vesztesek láthatóan ismét semmit nem tanultak a történtekből.
A bűnbakkeresés mellett máris folyik az újabb matekozás. Pedig most nem az a lényeges, hogy az uniós választásokra egy látszategységet hozzanak létre vagy hogy Budapestet megszerezzék, hanem hogy végiggondolják, mit hibáztak el és hogyan lehet az emberek – elsősorban saját elvesztett szavazóik – bizalmát visszaszerezni. Jó lenne, ha rájönnének, hogy nem az az ellenség, aki rámutat a hibáikra, aki komoly szellemi tevékenységet, hiteles és megvalósítható programot vár el tőlük, hanem az, aki álomvilágba ringatja őket, és aki mindenre talál mentséget. Aki a vereség valódi okainak feltárása helyett most is csak a süket dumát nyomja.
