- A harmincéves háborúról szóló legújabb regényének főszereplője Tyll Ulenspiegel mutatványos, akit a német népi hagyomány ismert, trágár, csúfolódó, bolond figurájáról mintázott. Miért fontos alak ő?
- A harmincéves háború és a kora modernitás időszakáról akartam írni, ami a mai világunkhoz képest olyan, mint egy másik bolygó. Az akkori társadalom nem volt mobil, a legtöbb ember ott élt élete végéig, ahol megszületett, és a különböző társadalmi csoportok sem beszéltek egymással. Egy olyan karaktert kerestem, aki végigvándorolja Európát és mindenféle emberrel találkozik. Ezért választottam az utazó mutatványos alakját, aki előadott parasztok és királyok előtt is. Aztán eszembe jutott, hogy felhasználom ehhez a német hagyomány eredeti bolond figuráját is. A háborús időszak egy nagyon sötét téma, és ugyan Tyll szerepeltetése miatt nem lesz vicces a regény, de könnyedebbé válik.
- Az igazságot kimondó bolond és a bohóc figurája rémisztő is, mégis odavagyunk értük. Tavaly nagy siker volt Stephen King Az című bohócos horrorja. Miért szeretjük a különc bajkeverőket?
- Mély kapcsolat van a bolond és az ördögi között. A társadalmi és viselkedési szabályok a kora modernitás idején kezdtek megszilárdulni. Például elkezdtek az emberek evőeszközöket használni, és már nem nyilvánosan ürítkeztek. A korai vulgáris Ulenspiegel-történetek lényege, hogy a bolond tréfacsináló az, aki nem fogadja el a szociális normákat, olyan, mint egy szociopata. A bohóc és a bolond figurájában az a lebilincselő, hogy kiszámíthatatlan, mit fog csinálni. Ez vicces, de egyszerre veszélyes és rémisztő is.
- Az udvari bolondként is szereplő Tyll manipulálja a tömeget és a hatalom képviselőit is. Ebből a szempontból távoli rokona napjaink politikai befolyásolóinak.
- Ez valamennyire igaz, de Tyll csak addig a pillanatig akar hatalmat, amíg káoszt okoz, aztán lelép. Ebből a szempontból más, mint egy politikus, mert nem akarja megtartani a hatalmát.
- A könyv egy része a boszorkányüldözésről szól. A hatalom irracionális vádak alapján ítél egy molnárt, a falu lakóit pedig ráveszik, hogy vallomást tegyenek ellene. A mai igazság utáni világra utal ezzel?
- Elborzasztott az európai boszorkányüldözés. Egy nagy bűntett volt, ami folklórrá vált. Százezer embert öltek meg egy olyan Európában, ahol jóval kevesebben éltek mint most. Ez az esemény megmutatja, hogyan jön létre a tömeghisztéria. A kihallgatások módszere egy továbbgördülő, megerősítő mechanizmust produkált. A vallatók tudták, hogy milyen vallomás kell nekik és ezeket kínzással meg is kapták. A vallomásokat nyilvánosságra hozták, bebizonyítva ezzel, hogy valóban vannak boszorkányok és jelezve a többi vallatónak: még fontosabb, hogy jól végezzék a dolgukat és azt is megüzenték ezzel, milyen vallomásokra van szükség. Sokan abba sem gondoltak bele, hogy az egyház büntet, sőt volt, ahol az egyház próbálta nyugtatni az embereket. Annyira féltek a boszorkányoktól, hogy a szomszédaikat vagy az ellenségeiket is eltették volna láb alól. A tömeg könnyen sodródik kollektív hisztériába. Amerikában voltam a legutóbbi elnökválasztás előtt. Sokan elrettentek ugyan Donald Trumptól, de sokan mondták azt is, hogy Hillary Clinton bűnös, rossz ember. Ma már csak kevesen emlékeznek arra, mit is értettek ezen.
- Jelenleg New York-ban él. Milyen volt Amerikában lenni a Trump-éra hajnalán?
- Ijesztő és sokkoló. Azt hittem, az amerikai demokráciának vége és egy diktátor irányít majd. Szerencsére nem ez történt, de nem azért, mert Trump nem akarta, hanem mert nem tehette meg. Az amerikai demokrácia nagyon jól felépített, és az alkotmány korlátozza az elnök hatalmát az országon belül. Viszont a probléma, hogy ha a külpolitikáról van szó, az elnök azt csinál, amit akar, elindíthat egy háborút is. De ha ezt nem is teszi, a nemzetközi szerződések felrúgása, pl. a klímaegyezményé borzasztó példát jelentenek. Az, hogy Amerika a világban a demokrácia mellett kiálló erőként megszűnt egy időre, bátorítást ad az erős embereknek, pl. Erdogannak vagy Dutertének, de valószínűleg ez Orbán Viktornak is tetszik. A Trump-évek nem Amerikában, hanem a világon máshol okoznak kárt.
- Az első és a második világháború után hajlamosak vagyunk elfelejteni a korábbi nagy európai konfliktusokat. Miért fontos a harmincéves háború?
- Ez volt a legnagyobb katasztrófa az európai történelemben a huszadik század előtt. Több volt az áldozat, mint a második világháborúban. Fura módon mélyen elrejtve még mindig jelen van. Nem gondoltam volna, hogy néhányan milyen erősen reagálnak majd a regényemre Németországban. Aki most Európában él, azoknak az ősei épphogy túlélték az akkori vérontást. Öt évig dolgoztam a könyvön és sok mindent megértettem abból, ami ma történik a világban. A harmincéves háború nagyon hasonlít a szíriai helyzetre. Egy lokális konfliktusból indult, ahol a helyi felek nem tudtak továbblépni és a konfliktus több külső erő beavatkozásával tovább él.
- Szóval egy történelmi regényt írt, ami egyre inkább aktuálissá vált.
- Miközben a regényen dolgoztam, a világ egyre közelebb és közelebb jött ahhoz, amit leírtam. Furcsa tapasztalat volt, de segített is ezekben az években, mert bármi, ami a világban történt, nem volt olyan rossz, mint amit a 17. században tapasztaltak az emberek. Idegesítő lehetettem a barátaim számára, mert mindig azt mondtam, hogy valóban rossz a helyzet, de sokkal rosszabb is lehetne.
- Szenteste című darabját most játsszák Budapesten. A dráma szerint egy nyomozó vallat egy filozófusnőt, akit terrorizmussal gyanúsítanak és akit a hatalom megfigyelt. A Snowden és az Assange-féle megfigyelési botrányok inspirálták?
- Főleg Snowdené. Az emberek most egy helyre rakják őket, de két ellentétes figuráról van szó. Assange azt gondolta, hogy minden információnak nyilvánosnak kellene lennie, Snowden viszont az adatvédelem mellett áll, védi az államtól és a nyilvánosságtól. Szerintem Assange egy borzalmas ember, Snowden hős. A darab arról is szól, hogy mikor megy az állam túl messzire, és hogy mit kell megtennie az államnak ahhoz, hogy megvédje az embereket a terrorizmustól.
- A darab demokratikus környezetben játszódik, de a filozófus megkérdőjelezi a rendszer korrektségét. Amikor a nyomozó azt mondja, hogy ez a létező legjobb rendszer, a nő ezt is kétségbevonja. Mi erről a saját véleménye?
- Szerintem létezhet jobb is, de még nem találtuk meg. Egyetértek a filozófusnővel, amikor azt mondja, rá kell kérdezni, hogy van-e jobb. Abban is igaza van, hogy az a mondás, miszerint ez a legjobb rendszer, amit kaphatunk nem mélyenszántó gondolat. De közben a nyomozónak is igaza van. A nő a globális perspektívát hozza fel, azaz nemcsak a mi jólétünkre kell gondolni. A jómódunk nagy része ugyanis abból származik, hogy brutálisan kihasználjuk és tönkretesszük a világ többi részét. A darabban az a példa szerepel, hogy a nigeri uránbányászat miatt a víz ihatatlan, a termőföldek tönkrementek. A menekültválság is ennek a folyamatnak a része. Nevetséges, ha különbséget teszünk azok között, akik politikai és gazdasági okok miatt hagyják el az országukat, mert a gazdasági okok valójában politikaiak. A megoldás az lehet, ha teszünk valamit a globális egyenlőtlenség ellen, és nem hagyjuk, hogy elpusztuljanak azok az országok, ahol ezek az emberek élnek.
- Az eredeti darab vége nyitott, a magyar verzióban viszont választ kapunk arra, hogy terrorista-e a nő vagy sem.
- Még nem láttam a magyar változatot. Szerintem a nyitott befejezés fontos. Szerettem volna, ha azt érzi a néző, hogy valamilyen módon a filozófusnőnek és a nyomozónak is igaza van.
