A Wenger-éra 1996 szeptemberében kezdődött az Arsenal-nál. Hiába ért el a francia, hazájában a Monacóval sikereket, a Japánba tett kitérője miatt kétkedve fogadták érkezését a londoni klub drukkerei. Érdekesség, hogy ő lett a klub első nem-brit menedzsere.
Az „ágyúsok” egyik magyar rajongói oldala, az arsenalfan.hu hosszan foglalkozott a néha keserves, de kétségkívül felejthetetlen Wenger-érával. Az akkor még szemüveges francia kinevezése szezonjában a csapat a negyedik lett a bajnokságban. Az első sikerre viszont nem kellett sokat várni: a 1997/98-as idényben Wenger alakulata 12 pontos hátrányt dolgozott le, és megelőzte az akkori elsőt, a Manchester Unitedet, így két meccsel a szezonzárás előtt már bajnoki címet ünnepelhetett. Ráadásképpen két héttel az első hely bebiztosítása után FA-kupa döntőt is nyert az Arsenal, így született meg a Wenger-éra első duplázása.
Az akkori keretben már helyet kaptak a Wenger-által a csapathoz csábított játékosok, mint például Patrick Vireira, Emmanuel Petit, vagy Marc Overmans, miközben olyan legendák maradtak a gárdánál, mint David Seaman, Tony Adams, vagy Dennis Bergkamp.
1999 augusztusában leigazolt a csapathoz Thierry Henry, francia csatár, aki Wenger egyik legfényesebb gyémántjaként ragyogott a sok közös év alatt. A ma már visszavonult futballista első szezonja pokolian nehéz volt. Wenger alakulata ugyanis az első nyolc fordulóban pontot sem tudott szerezni, valamint az idény végén üres kézzel távoztak mind az UEFA-kupa, mind az FA-kupa döntőjéből. Így Henry első idényében trófea nélkül maradt – de erre sem kellett sokat várni.
A 2017-es trófea FOTÓ: ADRIAN DENNIS / AFP
A 2001/02-es szezonban Wengeréknek sikerült ismét duplázniuk, miután 12 pontos előnnyel az első helyen végeztek a Liverpool előtt a bajnokságban.
Az egyik legnagyobb Wenger-rekord, hogy a 2003/04-es szezonban veretlenül teljesítették az idényt, ezt azóta sem tudta senki megismételni az angol bajnokságban. A mutatók az alábbiak voltak: 49 meccs – 36 megnyert, 13 döntetlen, vereség: 0.
Az európai kupasorozatban is remekül szerepelt a csapat ezidőtájt, hiszen 2006-ban Bajnokok Ligája döntőt játszhatott az Arsenal a Barcelona ellen, és noha az emberhátrányban játszó alakulat szerezte a vezetést, végül a katalánok nyerték a találkozót 2-1-re.
A Wenger-éra sikeressége pedig a pályán kívül is megmutatkozott, miután 2004 februárjában a csapatnál bejelentették, hogy új stadiont építenek, ahová 2006 nyarán költöztek be – egy új alapot adva az Arsenal jövőjének.
Kinevezését követően a 2016–2017-es idényig – amikor ötödik lett – rendre legalább a negyedik helyen végzett csapatával a bajnokságban. A három aranyérem mellett hat ezüst- és öt bronzérem áll Wenger neve mellett.
A nemzetközi kupasikerek azonban elmaradtak: az Arsenal Wengerrel sohasem nyert európai kupát, habár kétszer is közel jártak hozzá. 2000-ben a Galatasaray tizenegyesekkel volt jobb Wenger gárdájánál az UEFA-kupa-döntőben, 2006-ban pedig a Bajnokok Ligája fináléjában bár az Arsenal emberhátrányban vezetést szerzett az FC Barcelona ellen, végül 2–1-re kikapott. Ez ugyanakkor még nem lefutott dolog, az „ágyúsok” a jövő héten az Európa-liga elődöntőjében az Atlético Madriddal mérkőznek meg. Wengernek – habár jó ideje nem kell bizonyítania kvalitásait – maradt egy utolsó esélye az Arsenal-nál, hogy megmutassa: nemzetközileg is sikeres tud lenni.
A csapat egyébként az idén – újfent – várakozáson alul szerepel: korán búcsúztak az FA-kupából – pedig ezt a sorozatot az utóbbi években kétszer is megnyerték - , a Ligakupában a döntőben kaptak ki a Manchester Citytől, a bajnokságban 33 fordulót követően pedig csak hatodik helyen állnak.
A Strasbourgból származó Wenger az angol élvonal történetének második leghosszabb ideig egy csapatnál regnáló menedzsere a Manchester United legendás alakja és egyben Wenger legnagyobb riválisa, a 2013-ban visszavonult Sir Alex Ferguson után. A skót szakember majd 27 éven át dolgozott az MU élén.
Wenger 823 meccsen ült az Arsenal padján a bajnokságban.
