Ha Martha Argherichet nyugodtan nevezhetjük a zongora királynőjének, Yuja Wang bízvást lehet az udvarhölgyek legkiválóbbja. Pedig amikor magasított talpú, sarkú cipőjében és még ezzel együtt is földig érő csillogó kék estélyi ruhájában betipeg a színpadra a kínai zongorista, inkább néznénk kissé eltévedt plázacicának, mint zeneművésznek. De amikor leül a zongorához és elkezd játszani, az első hangoktól kezdve nyilvánvaló, hogy nem butácskán csacsog, hanem elmélyülten tud Chopin nyelvén beszélni. Chopint sokféleképpen lehet játszani, a zeneköltő maga visszafogottabb volt, de nem volt teljességgel ellene a Liszt-féle zabolátlanabb előadásmódnak sem. Az utóbbi időkben inkább a tárgyilagosabb megközelítés tanúi lehettünk, de úgy tűnt az a finomabban romanticizáló stílus, amelyet Wangtól hallottunk tökéletesen összeillett a szerző művével. Piano futamai szépek, basszusa erőteljes, de nem dübörgő, valójában ritkán hallani ilyen lekerekített, de mégis testes basszushangokat zongorán. Különös szimpátiát keltett irányába az, hogy a Chopin művet leszámítva kamaraművészként jelent meg az est további részében: a Berlini Filharmonikusok egyik első vezetőhegedűsének és egyik elsőklarinétosának adva nem mindennapi lehetőséget.
Yuja Wang bebizonyította, hogy elmélyült mestere hangszerének Fotó: AFP/Mandy Cheng
És nem csak társai, a közönség is örülhetett, hogy olyan – a Müpa nagy hangversenytermében ritkán hallható kamarazenei remekművek - mint amilyeneket Debussytól, Bartóktól és Sztravinszkijtól játszott a három művész - kerültek műsorra. Szépen el voltak osztva a játszanivalók, kapott Debussy műveiben szólószerepet Ottensamer és Kashimoto is, ezekben mindketten perfekt szólistáknak mutatkoztak, Wang pedig a zongoristapartner szerepében visszafogott, de nem jelentéktelen játékot mutatott. A katona történetének öt tételes, a szerző által három előadóra átírt változata volt az elő rész igazi nagy száma, amelynek előadásában természetesen a hegedűs a klarinétos a zongorista is egyenlő művészi jelenléttel vett részt, az hogy a hegedűs egy kicsit előtérben volt magából a történetből is következik, amely során a hegedű fontos szerepet kap. Kashimoto nem néhánytagú kisegyüttesekben szokott hozzá hegedűhangzásának kialakításához, berlini pozíciója előtt sok más szimfonikus zenekarban is töltött be vezetőhegedűsi szerepet, talán egy kissé előtérben volt a Kontrasztokban is, de három azonos szinten lévő, egészen kiváló művészt hallottunk, ami szükséges, mert Bartók olyan nagyságoknak, mint Szigeti József és Benny Goodmann írta a művet, és a végleges változat lemezfelvételén maga játszott a zongorán. Csak ismételni lehet, Wang abszolút művész és külön dicséret illeti, hogy ilyen összeállítású és súlyú műsorral is megjelent egy nagy hangversenyszínpadon.
Infó: Chopin: Andante spianato és Grande polonaise brillante, Debussy: Rapszódia klarinétra és zongorára, Stravinsky: A katona története, Debussy: g-moll hegedűszonáta, Bartók: Kontrasztok, Yuja Wang zongora, Daishin Kashimoto hegedű, Andreas Ottensamer klarinét,
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. április 16.
