Elbűvölve és elámulva figyelem azokat az elemzői okfejtéseket, amelyek szerint az április 8-i választás végeredményét választási csalás nem befolyásolta. Elámulva, mert egyébként minden bizonnyal kiváló politikai elemzők, eredeti gondolatokkal rendelkező volt politikusok úgy vélik, a választásokról is mindent tudnak, és elbűvölve, hogy mekkora igény mutatkozik egyes elemzőkben még mindig arra, hogy objektivitásukat a kormánypárt(ok) oktalan megvédésével demonstrálják. A választási csalások relativizálásának a legkézenfekvőbb és leggyakoribb módja annak kimutatása, hogy a csalásnak nevezett események, a választási adatok visszafogása, a kormánypárti túlsúly a szavazást lebonyolító szerveknél, a határon túli magyarok közötti megkülönböztetés (a sor vég nélkül folytatható) bár "csúnya", a demokratikus jogállam normáinak meg nem felelő intézkedések voltak, a végeredményt valójában nem befolyásolták.
Hogy a csodába ne befolyásolták volna.
Egyenlő feltételek?
A felmentést keresők, a csalásra hivatkozókat elmarasztalók egytől-egyig a választás napján tetten ért anomáliákról állítják, hogy azok nem befolyásolták a végeredményt. Bár ezt a következtetést is hevesen vitatjuk, érdemes aláhúzni: az a világ, amikor a választást a szavazás napján csalják el, már a múlté. Sztálin mondta, hogy "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, sokkal fontosabb az, hogy ki számolja a szavazatokat és hogyan", a mai csalók azonban Sztálinnál lényegesen finomabb eszközökkel élnek. Úgy is mondhatnánk: "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, ugyanis mi döntjük el, hányan fognak tényszerűen elmenni szavazni és azt is, hogyan fognak szavazni". A modern, XXI. századi diktátor olyan törvényt fogadtat el, amely az ő győzelmét biztosítja, és gondoskodik arról is, hogy a választó csak olyan információk birtokában legyen, amelyek a rá való szavazásra predesztinálják. Akár úgy, hogy egyedül őt tartsa hiteles jótevőnek, akár úgy, hogy félelmet érezzen a kihívókkal szemben - e kettő természetesen kiegészíti egymást.
Az EBESZ megfigyelőinek (a világ legprofesszionálisabb, legnagyobb gyakorlattal rendelkező intézménye, az ODIHR) a választást követő napon közzétett, előzetes jelentésének a címe és első mondata, túllépve az EBESZ/ODIHR eddigi diplomácia gyakorlatát, igen súlyos megállapítást tesz: "Az április 8-i országgyűlési választásokat az állam és a kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek.”
Tudatában annak, hogy az EBESZ/ODIHR jelentései a lehető legdiplomatikusabban fogalmazzák meg kritikájukat, ízlelgessük azt a kitételt, hogy az állam (adófizetők) és a kormánypártok anyagi forrásai közötti jelentős átfedés aláásta az egyenlő feltételek melletti versengést. Fordítsuk le egyszerű magyarra ezt a mondatot: A választók számottevő hányada nem hallhatott másról, mint arról, hogy Magyarország magyarsága veszélyben van, hogy Brüsszel és az ENSZ kényszer-betelepítésre készül és ettől csak a kormánypártok védhetnek meg, az ellenzék pedig azt tervezi, hogy migránsokat költöztet be magyar emberek lakásaiba. És mindezek után van Magyarországon, aki komolyan állítja, hogy a csalás nem volt hatással a végeredményre?
És akkor nem beszéltünk ezernyi anomáliáról, amelyeknek nem csak az a jelentőségük, hogy a Fidesz felé lejt a pálya, ilyen például az eltérő okból történő külföldön tartózkodás eltérő joghatása, hanem az is, hogy számos választó számára a Fidesz mindenhatóságát szimbolizálja, és különösen a kiszolgáltatottabb szavazórétegek ennek nyomán az erőre, tehát a Fideszre szavaznak majd.
Megvédték a választókat
A "megértők" azonban a választás napjának anomáliáiról állították, hogy azok nincsenek hatással az eredményre. Alaposan feltehető, hogy tévednek, de az bizonyos, hogy következtetésük elhamarkodott.
Érdekes módon széles körű konszenzus ötvözte azt a döntést, hogy amíg a budapesti Bocskai úton sorok állnak a választóhelyiségek előtt, a másutt megszületett eredmények sem hozhatóak nyilvánosságra. A konszenzus azzal a feltevéssel állhatott összefüggésben, hogy a szavazatukat még le nem adókat a másutt megszületett eredmények befolyásolhatják. Különös módon e feltételezés akkor sem dőlt meg, amikor Pálffy Ilona bejelentette, amint a kint lévő választókat "betolják" az épületbe, a részeredmények közzététele megkezdődhet. Túl azon, hogy máig nem tudjuk, mit is jelent a "választók betolása”, ennek semmi értelme. Az okostelefonok korában teljesen mindegy, hogy a választó épületen belül, vagy azon kívül van, a szóban forgó információhoz itt is, ott is könnyedén hozzájuthat. A Bocskai úton sorban állók "megvédése” tehát nem lehetett, és nem is volt indok az adatok visszatartására.
A magyar politika 1990-ben besétált a "választók megvédésének" csapdájába, amikor más országoktól átvette a kampánycsend intézményét. Azóta a kampánycsend megszűnt abból a meggyőződésből következően, hogy a választót nem kell megvédeni információtól. Megbecsülhetetlen, hogy a Bocskai úti sorban állók közül hány ember véleményét befolyásolta volna az a hír, hogy a Fidesz sorra nyeri a vidéki körzeteket, ahogyan azt sem lehet tudni, hogy akiket befolyásoltak volna a hírek, milyen irányban. De gondoljunk bele, azok a szavazók, akik hajlandóak órákig sorban állni a választás érdekében, minden bizonnyal elkötelezettek valamely párt vagy jelölt mellett, esetleg ellen. Bizonytalan szavazó, akit a részeredmény eltántorított volna, abban a sorban aligha volt.
Törvényi előírás nincs arra, hogy ha a szavazás egyes szavazókörökben még nem fejeződik be, akkor a részeredményeket vissza kell tartani. A részeredmények órákig való visszatartása érdemi befolyást nem gyakorolt volna a még nem szavazókra, törvényes indoka nem volt, következésképpen másutt kell keresni az okot.
Tapasztalt választási megfigyelők tudják, hogy a régi időkben, amikor a szavazás napján is szokás volt elcsalni választásokat, épp arról volt a legtöbb vita a választást manipulálni akaró kormányokkal, hogy a részeredmények mikor kerüljenek nyilvánosságra. Az internet elterjedése előtt a kormányok arra hivatkoztak, hogy a nyilvánosságra hozatal amúgy sem ér el senkit, és nagyobb biztonsággal lehet a részeredményeket közzétenni az ellenőrzésük után. A választási megfigyelők viszont arra hivatkoztak, hogy a szavazóköri jegyzőkönyv elkészültét követően már nincs mit ellenőrizni, a felettes választási szerveknek egy dolguk van: a szavazóköri eredményeket összesíteni és továbbítani, valamint az esetleges jogorvoslati kérelmeket elbírálni. Az az érvelés, hogy a közzétett adatok amúgy sem terjednek el széles körben, nem volt meggyőző. A megfigyelők álláspontja az volt - és ezt sok országban meg is valósíttatták a kormányokkal -, hogy a szavazóköri jegyzőkönyvek egy másolatát ki kell ragasztani a szavazókör ajtajára, így azok tartalmát a hazai választási megfigyelők lemásolhatták, és a PVT (párhuzamos szavazatszámlálás) során ellenőrizhették a választási szervek munkáját. E sorok írója saját szemével látta egy olyan országban, ahol nem kellett közzétenni a szavazóköri eredményeket, amint a mindenki által aláírt szavazóköri jegyzőkönyvet a kormánypárthoz tartozó elnök vitte a területi választási irodába, ahol egy ajtó mögött eltűnve újraírták a jegyzőkönyveket a kormánypárt előzetes kalkulációjának megfelelően. Ebben a "megyében" egyetlen - hangsúlyozom: egyetlen - választási adat sem felelt meg a valóságnak, és a csalást az tette lehetővé, hogy a szavazóköri eredményeket nem kellett azonnal nyilvánosság elé tárni. Szomorúan lehet hozzátenni, hogy Magyarországon a választás ennél is kevésbé demokratikus, hiszen civil szervezetek nem kaphatnak akkreditációt a választás megfigyelésére, ami igazi hungarikum, párját ritkító korlátozás.
Kinek az érdeke?
Mint közismert, és a Nemzeti Választási Iroda elnöke sem tagadta, az NVI honlapja egy teljes hétig csökkentett üzemmódban működött, megnehezítve vagy épp lehetetlenné téve az egyes adatokhoz való hozzájutást. Félretolva azt, hogy ilyen körülmények között nem volt lehetséges a jogorvoslatra rendelkezésre álló szűk határidőket betartani, amint arra a TASZ felhívta a figyelmet, csak fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miért döntött így az NVI, miért nem tette a szavazóköri választási adatokat mindenki számára hozzáférhető módon közzé?
Miután nem vagyunk a döntéshozóknak sem gyóntatójuk, sem terapeutájuk, tuti válasz nem adható a kérdésre. Ám az a kérdés feltehető: Cui prodest? Kinek az érdeke? Vajon milyen cél lebeghetett a döntéshozók előtt, vajon mit tesz lehetővé a szavazóköri adatok időleges eltitkolása? Kézenfekvő a válasz: az adatok visszatartása, a honlap el nem érhetősége csupán egyetlen célt szolgálhat, azt, hogy be lehessen nyúlni a rendszerbe.
Amikor egy kormánytöbbség hatályon kívül helyezi az ún. üvegzseb törvényt (a közpénzek felhasználását, a köztulajdon használatának nyilvánosságát, átláthatóbbá tételét szolgáló 2003-as XXIV. jogszabályt), annak csupán egyetlen egy oka lehet: a közpénzek és köztulajdon lenyúlásának az előkészítése. Aki tud más lehetséges indokot, kérem, szóljon! Az üvegzseb törvény hatályon kívül helyezése még nem bizonyíték a korrupciós esetekre, de a hatályon kívül helyezést úgy kommentálni, hogy annak alapján nincs korrupció, legalábbis súlyos aránytévesztés.
Ha a választási adatokat visszatartják és a már közzétett adatok nem hozzáférhetőek, az még nem bizonyíték arra, hogy utólag belenyúltak az eredményekbe. Ám azt kijelenteni, hogy nem volt manipuláció, eszement szakszerűtlenség és felelőtlenség.
És akkor nem szóltunk a választás körüli egyéb anomáliákról: a határon túli és a Magyarországról elköltözött magyarok szavazása közötti különbségtételről, az "ukrán nyugdíjasok" voksolásáról, és vég nélkül lehetne sorolni. Azokat az anomáliákat, amelyek egy részéről pontosan tudjuk, hogy manipulálták a végeredményt, és azokat az anomáliákat is, amelyekről ugyan konkrétan nem tudjuk, manipulálták-e a végeredményt, de azt pontosan tudjuk, hogy a hatalmon levők érdekét szolgálták.
Azok a választási csalások tehát, amelyek a választás és a kampány jogi- és médiakörnyezetét alakították, súlyosan befolyásolták a választás kimenetelét. A szavazás napján elkövetett csalások hatásáról nem áll rendelkezésünkre adat, ezért ilyet nem is állítunk. Csupán annyit, hogy egytől-egyig mind a választóköri adatok manipulációját tették lehetővé, csakúgy, mint az 1989-es négyigenes népszavazás esetében az adatok visszatartása. Tudjuk, akkor ez nem vezetett szavazási adatok megváltoztatásához. 2018-ban ezt nem tudjuk, mint ahogy az ellenkezőjét sem, tehát azt sem, hogy történt-e a választás végeredményét érdemben befolyásoló csalás.
(Lesznek, akik a választás politikai tanulságait kérik számon e cikken. Részben joggal, mert abból is van számos. Arról azonban majd egy másik írás fog szólni. Ez a cikk a választási csalásról szól csupán.)
