A szerdai német vezérkari jelentés közölte, hogy a német csapatok az Ypern-hajlásban megkezdték az előnyomulást. Ez az újabb megmozdulás, amint már említettük, a támadás frontját a tengerpart irányában 12 kilométerrel nyújtotta meg. Az Ypern körül való helyzetet ismertető fejtegetéseinkben rá-is mutattunk arra, hogy az Ypern-hajlásnak vagyis a Dixmuiden és Hollebeke között levő, Passcbendaeleig benyúló éknek visszaszorítása a támadás frontjának újabb meghosszabbítására vezet majd.
A legújabb események beigazolták e föltevés helyességét. A legújabb német vezérkari jelentés hírt ad arról, hogy a német csapatok a Passchendaeletől északnyugati irányban húzódó fronton is megkezdték az előnyomulást. Elfoglalták ugyanis a Passchendaeletől északnyugatra levő Poelkapelle és Langemarek helységeket és a délnyugatra fekvő Zonnebeket. Zonnebeke és Langemarek mintegy 7 kilométerre van Yperntől északkeletre.
Az Ypern felé való térnyerés közvetetlen eredménye az armentiéresi német előnyomulásnak. A Cappelinde—Wytschaete— Hollebeke-vonal elérésével a németek közvetetlenül Ypern mögé jutottak.
Az angolok számolva az átkarolás lehetőségével és veszedelmével, kénytelenek voltak Yperntől keletre visszavonulni és állásaikat föladni. Maga az angol vezérkar közli, hogy „az ellenségnek Lys arcvonalán tett haladása miatt azokat a csapatokat, amelyek az Yperntől keletre levő előretolt állásokat tartották megszállva, új vonalra vontuk vissza.
A visszavonulást ön-ként és ellenséges háborítás nélkül hajtottuk végre. Eszerint a németek minden erőfeszítés nélkül jutottak közelebb Ypernhez, a flandriai front legerősebb támaszpontjához. Ypernnél sikerült megakadályozni az előnyomuló németeket abban, hogy Belgiumnak még megmaradt kis darabját, amely Armentiéres, Nieuport, az Északi-tenger és a francia határ között terül el, megszállhassák.
A németek most félkörben állják körül Ypernt, félkörben, amelynek sugara 6—8 kilométer között váltakozik. A legközelebbi napok valószínűen egészen megpecsételik Ypern sorsát és német kézre jut.
Ypern eleste nagy hatással lesz az egész tengervidéki frontra. Párizsi lapok tartanak Calais elestétől, amelynek jelentősége rendkívül nagy. Banotaux volt francia külügyminiszter például ezeket írja:
„Ne áltassuk magunkat tovább hiú reménységekkel. A világ s véle Amerika és Japán sorsa is Calaisban fog megpecsételődni. Száz évig tartott régente a küzdelem Calais birtokáért, a történelemnek most új fejezete kezdődnék, ha Calais a németek kezére kerülne.
Népszava 1918. április 19.
