Még egyes nyugati sajtótermékekben is azt olvashatjuk, hogy Orbán Viktor vezeti az Unión belüli illiberálisokat a Nyugat ellen. Ha csak a számokat nézzük, minden olyan egyszerűnek tűnik: a Fidesz április 8-án kétharmados többséget kapott, Magyarország szinte egy emberként áll Orbán mögött. Külföldön gyakran elsikkad, hogy a kormánypárt érdekei szerinti választási törvényt alkottak, és olyan agymosásban részesítették az embereket, ami akár Észak-Koreában is megállná a helyét.
A kormányfő azt a látszatot kelti, hogy kereszteslovagként harcol nemcsak a migránsok, hanem a hanyatló Nyugat ellen. Úgy tesz, mintha nála lenne a bölcsek köve, s volna bármiféle konkrét terve arra, hogyan nézzen ki a jövő Európája. Tartalom azonban nincs a hangzatos szavak mögött. Minek is, ha választást lehet nyerni bármiféle program nélkül? Miért is lenne szükség arra, hogy épeszű javaslatokkal járuljunk hozzá az EU reformjához, ha a kormány képtelen gondolkodó emberek összességének tekinteni a társadalmat, s minden magyart csak eszköznek tart?
Már most biztos, hogy kimaradunk a jövő Európájának formálásából. Ezért is hallgathattuk irigykedve Emmanuel Macron francia elnök kedden, az Európai Parlamentben elhangzott beszédét. Olyan politikust hallhattunk, akinek igazi víziói vannak. Aki tudja, mi a válasz az EU gondjaira: nem az önkény, hanem a demokrácia hatalma. Nem az illiberalizmus a megoldás, még csak nem is az, hogy nemzetállamok laza halmaza alkossa az EU-t, hanem közös értékrend kell.
Demokrácia, egység, szolidaritás, összetartozás – hangzik Macron válasza az EU válságára. A magyar kormány számára azonban ezek szitokszóval érnek fel. Nem férnek bele egy olyan politikába, ami a kirekesztésen, a rasszizmuson, a megfélemlítésen, a gyűlöletkeltésen alapul.
Macron sok felvetését valószínűleg nem támogatja majd Berlin. A francia elnök mégis megadta az irányt: aki nincs az EU-val, az ellene van. Aki pedig ellene van, tudatosan vállalja azt, hogy kizárja magát az európai közösségből, mert az önkényt választja.