Soha annyi adóssága nem volt még a világnak, mint 2017 negyedik negyedévében, írja az Index, az Institute of International Finance pénzügyi kutatócég jelentését összegzve.

Szinte felfoghatatlan összegről van szó: a 237 ezer milliárd dolláros adósságállomány a magyar GDP 1900-szorosa, a globális GDP-nek pedig több mint háromszorosa. Az összeget még jobban lehet érzékeltetni azzal, hogy az adósság ledolgozásához a világon mindenkinek három évig kellene ingyen dolgoznia.

A fejlődő és a fejlett országokban nem ugyanúgy nőttek az adósságok: a fejlődő világban eddig kevesebb adósságot halmoztak fel, viszont az utóbbi időben eladósodási hullám figyelhető meg ezekben az országokban. Eközben a fejlett világban ugyan szintén megnőtt a lakossági hitelfelvétel, az adósságállomány csökkentése már megkezdődött, habár lassan halad. Kivétel például Portugália, Spanyolország és Ausztria, ahol viszonylag gyors az adósság csökkentése, viszont az első kettő esetében ehhez komoly megszorításokra volt szükség.

A jelentés szerint a nagyarányú hitelfelvételnek az az oka, hogy a 2008-as gazdasági válság óta viszonylag alacsonyak a kamatok, így olcsón lehet hitelhez jutni. Ráadásul az utóbbi időben világviszonylatban gazdasági növekedés figyelhető meg, így mindenki nagyobb biztonságban érzi magát, könnyebben vesz fel hitelt, és a bankok is lazább feltételekkel adnak pénzt.

Bajban vagyunk?

Egyelőre nem. Az adósságállomány abszolút értéke ugyan nőtt, viszont a gazdasági növekedés miatt a GDP-hez viszonyítva azonban mégis csökkent 2016 óta. A gazdasági kilátások pedig továbbra is jók, szóval rövid távon nem kell aggódni.

Hosszabb távon már más a helyzet. Az alacsony kamatok és a biztonságos gazdasági környezet miatt a háztartások is bátrabban vettek fel hitelt és a háztartások eladósodása nem jó jel. Ráadásul a jelentés szerint az alacsony kamatok nem tarthatók a végtelenségig, ugyanis ez az infláció elszaladásához vezetne. Az infláció kordában tartásához a kamatokat meg kell majd emelni, ami a hitelek visszafizetését megnehezíti. Ebből a szempontból a Magyar Nemzeti Bank is komoly döntésre kényszerülhet: aközött kell majd választania, hogy elengedi az inflációt és nem emel az alapkamaton, vagy az államadósság kockázatát növeli meg.

Magyarország is függ a befektetők kedvétől

Magyarország ki van téve a nemzetközi befektetők szeszélyének és kockázatvállalási kedvének a jelentés szerint. A nyugati kamatok ugyanis a várakozások alapján nőni fognak, így a nyugati országokéhoz képest a magyar adósság egyre kevésbé lesz vonzó, így a befektetők sem hozzák majd nagy kedvvel ide a pénzüket. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy a világban összességében 2017-ben több volt a leminősítés, mint a felminősítés, azaz több olyan ország volt, ahol romlott az adóssághelyzet, mint ahol javult. Ehhez képest a nagy hitelminősítők 2016-ban Magyarországot visszaemelték a befektetési ajánlású kategóriába, és az ország államadós-besorolását pozitív kilátással idén februárban meg is erősítette a Standard & Poor’s.

Komoly problémát okozhat azonban a lakosság hitelállománya. Ahogy arról nemrég a Népszava is írt, a magyarok csak úgy halmozzák a hiteleket, ráadásul a hitelfelvétel az alacsonyabb jövedelműekre jellemző. 2018 első két hónapjában például 100 milliárd forint fölé került az új lakáshitelek összege, ami 38 százalékos éves növekedést jelent. Igazán látványos a személyi hitelek bővülése a folyósított összeg csaknem 58 milliárd forintra nőtt 2018 első két hónapjában, ami 72 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor.

5427 milliárd forint

 majdnem a háztartások hitelállománya a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint.