- Bár nyert a körzetében, a választás eredményével aligha lehet elégedett.
- A választás előtt abban bíztam, hogy a Fidesz az ellenzék összefogásával legyőzhető. Azt a legrosszabb álmomban se gondoltam, hogy Orbán újra kétharmadot szerez.
- Az összefogás csak néhány helyen jött össze, ám a számok arról vallanak, hogy ha mindenhol visszaléptetik a kormánybuktatásra törekvő pártok a jelöltjeiket a legesélyesebb jelölt javára, a Fidesz akkor is többséghez jut a parlamentben.
- Ez nem biztos. Ha az ellenzék összefog, akkor az mozgósított volna olyan választókat, akik most épp azért nem szavaztak, mert nem láttak esélyt a Fidesz megbuktatására, emellett az összefogás megszólította volna azokat a bizonytalanokat, akik nem tudván választani az egymással vitatkozó, összevissza beszélő, manőverező ellenzéki pártok között, és inkább a Fideszt ikszelték be. Amúgy, ha hét fővárosi körzetben az LMP esetleg a Jobbik visszalép a baloldal javára, a Fidesz messze került volna a kétharmadtól.
- Az ellenzéki pártvezetők a csúfos vereséget alapvetően a Fidesz felé lejtő választási szabályokkal magyarázzák. Önkritika alig tapasztalható a részükről. Nem így érzi?
- Korábban azt gondoltam, hogy ennek a választásnak az a legfőbb tétje, leváltható-e az Orbán-kormány. Utóbb már úgy vélem, hogy ez a választás nem a kormány, hanem az ellenzék leváltásáról szólt. Ezt a legutóbbi pesti vagy akár a pécsi kormányellenes tüntetés is bizonyította. A demonstrálók már tényként kezelték, hogy a Fidesz elzavarásához előbb az ellenzéket kell leváltani.
- A már létező ellenzéki pártok nem fogják önként átadni a helyüket az új pártoknak, s a Fidesz könnyedén legyőzheti a sok kicsi pártot. Így marad az a helyzet, hogy a pártok ugyan képviselik a különböző világnézeteket, de nem képviselik az ellenzéki társadalom legfőbb akaratát. Hogyan lesz ebből kiút?
- Elmondom a víziómat, azt se bánom, ha emiatt megmosolyognak. Ugyanazt kell csinálni, amit a Fidesz csinált a 2002-es vereség után. Az ellenzéknek meg kell szervezni a maga civil hátországát. Ebben magam is részt szeretnék venni. Meg kell teremtsük – Bibó István szavaival élve – a szabadság kis köreit. Persze ma nehezebb egyesületeket gründolni, mint 2002-ben, mert akkor nem kellett félni a hatalomtól, most viszont sokan – vállalkozók, hivatalnokok, a hivataloktól függő magánemberek – tartanak a megtorlástól. Bibó azt mondta, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni – ezt mondom én is, nem szabad félni. Létre kell hoznunk olyan a szabadságért, a demokráciáért, a közös jövőnkért dolgozó köröket, amelyek rendezvényeket tartanak a legkisebb falvakban is, és ott beszélnek az ország gazdasági helyzetéről, az egészségügyről, az oktatásról, a menekültkérdésről. Őszintén, érthetően a valóságot elmondva, hogy Pista bácsi és Mari néni ne csak a közszolgálati tévé és rádió hazugságaiból ismerje meg a világot. Az ellenzéki pártok csak akkor tudják megszólítani a választókat, ha utóbbiak tisztában vannak azzal, mi vesz körbe minket. Az ellenzéki pártoknak ezért építeniük kell a tekintélyt kiérdemlő civil körök véleményére, csak velük szövetségben nyerhetik meg a választást. Ha nem vesznek tudomást a civilekről, akkor azok előbb-utóbb mozgalommá, párttá szerveződnek, és maguk indulnak el a választáson.
- Az ön által vizionált kapcsolatteremtés a társadalom széles rétegeivel hatalmas munka, és ennek a legjobb esetben is sok év múlva lehet eredménye.
- Ez igaz, de meg kell tanulnunk, hogy ingyen ebédet még senki sem evett. Mindenért meg kell dolgozni. Orbánt nem kedvelem, de azt el kell ismerjem, hogy 2002-től óriási munkát végzett a civil társadalom meggyőzése érdekében. Ezt a mostani ellenzék se ússza meg.
- Arra alighanem fel kell készülniük, hogy a kormány ehhez a munkához nem ad támogatást, miközben a Fidesz bomlasztó ügynököket küld majd a civilek közé. Ráadásul a szervezők Soros-Brüsszel- és ENSZ-kegyenceknek lesznek kikiáltva. Nem erre számít?
- Másképp akkor sem megy. Mindent elölről és alulról kell kezdeni. Ha nem tesszük meg, akkor a Fidesz újra és újra nyerni fog. Mindaddig amíg a gazdaságunk össze nem omlik. Ez nincs annyira messze, de jó lenne nem kivárni azt az időt, és inkább előbb, választáson megbuktatni a kormányt.
- Az előbbiekből az is következik, hogy az ellenzék által tervezett tüntetés-sorozaton – ön szerint – semmi értelme a szavazatok újraszámlálását vagy új választást követelni.
- Valóban semmi értelme. Annak viszont volna értelme, hogy néhány kardinális kérdésben megtörjük a kormány akaratát. Például a tömegtájékoztatásban. Ki kellene harcolni, hogy a közszolgálati tévé és a rádió naponta legalább két órán át adjon szót az ellenzéknek, a kormány által irányított megyei lapok pedig adjanak napi egy oldalt az ellenzéki pártoknak és köröknek. Ezt addig kell követelni, amíg meg nem kapjuk. Mert, ha nem kapjuk meg, az ellenzék gondolatai nem jutnak el a választók széles tömegeihez. És azt is ki kell követelni, hogy hazánk csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. A kormánykörökhöz köthető, gyaníthatóan sokezermilliárdos visszaéléseket a Polt-féle ügyészség sosem fogja eredményesen kivizsgálni, az uniós nyomozóhatóság viszont igen. Az uniós ügyészségnek lesz arra eszköze, hogy bíróság elé állítsa és elítéltesse a bűnösöket. Akkortól a választók tisztábban látnak, és kevesebb lesz a gyanús közbeszerzés. Addig kell a parlament elé vonulni, amíg nem csatlakozunk ehhez az uniós ügyészséghez, és addig, amíg a kormány nem állítja le a Paks II. beruházást, ami drága, felesleges, veszélyes és elképesztően nagy korrupcióra ad lehetőséget. Ha látja a kormány, hogy a százezrek követelnek valamit, akkor meghátrál, és ez erősíti az ellenzéket és azt érzést, hogy nem kell félni, van esélyünk tenni az országért, a jövőnkért.
- A parlamentben függetlenként nemigen tud attraktívan felszólalni. Ha kérdést akar feltenni, vagy interpellálni szeretne, akár hetekig várhat. Nem kellene mégis inkább beülni valamelyik frakcióba?
- Semmiképp. Mellesleg semmi értelmét se látom annak, hogy Németh Szilárddal és társaival birkózzak gazdasági kérdésekről. Az alkatomtól is idegen, hogy színpadias felszólásokkal irányítsam magamra a figyelmet. A munkám során főleg azzal a jogosítvánnyal szeretnék élni, hogy betekinthessek a nemzeti intézmények – az MNB, az ÁSZ, az államkincstár vagy a KSH – működésébe. Felkészültem rá, hogy a kínos adatokat nem adják ki egyből, de nem adom fel, minden törvényes eszközzel azon leszek, hogy kikényszerítsem a válaszokat. Ha visszaélést találok, megteszem a megfelelő lépést, és sajtótájékoztatót tartok a parlamentben.
- Kövér László engedni fogja ezt?
- Ha nem engedi, akkor pár száz méterrel odébb, de megtartom. Egyébként ehhez az ellenőrző munkához már tizenöt nagy tudású szakember ajánlott – kérés nélkül is – segítséget. Ingyen. Ez jól jön, mert nem lesz pénzem szakmai stábra. A felajánlott segítség erőt is ad. És még valami ad erőt: a parlamentben lehet, hogy Orbánnak van többsége, de Magyarországon nem. A szavazók többsége kormányváltást akart, de ezt az ellenzéki pártok nem értették meg.
