Ez nem egy futballmeccs eredménye. A cikk nem a legendás 6:3 visszavágójáról, az 1954. május 23-i Magyarország-Anglia mérkőzésről szól, amelyet a magyarok ilyen arányban nyertek meg, ráadásul a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa előtti napon, mintegy felajánlva a sikert a dolgozó magyar népnek. Nem, ez a 7:1 Szájer József felajánlása volt, néhány nappal a magyar dolgozók pártja, alias Fidesz sorban harmadik győzelme után.
Az európai parlamenti képviselő, hajdani Fidesz frakcióvezető és valamikori liberális képviselő ezt a 7:1-et ajánlotta fel pártjának, mintegy általánosan használható érvként, kétségtelenül új színt hozva a hazai választásokról szóló diskurzusba. Szájer ugyanis, megemelve pártja kétharmados győzelmét, azt találta mondani, hogy ezt az eredményt hihetetlen ellenszélben érték el, az ellenzék 7:1-es médiafölénye dacára. Őszintén nem tudom, hogy mit takar a hetes szám, és mit az egyes, de kétségkívül elrugaszkodott fantáziára vall, ha valaki ilyet állít. De persze Szájer gondolt ennél már merészebbet is, akkor például, amikor az I-padjén íródott az új magyar alkotmány, az Alaptörvény. És azt is komolyan gondolta, el is fogadták, használják, igaz, olykor – kicsit gyakrabban, mint más országok – ki is igazítják, annak megfelelően, amit a hatalom éppen el akar érni.
Most azt akarja elérni, hogy a magyar nyilvánosság higgye el: az ellenzék – és Szájer idesorolja a nemzetközi sajtót is – rendelkezik a hazai média túlnyomó része fölött. Egy olyan helyzetben állít ilyesmit, amikor még a saját sajtómunkásai is belátják, van némi túlsúlya ezen a területen (is) a kormányzatnak. Legfeljebb rendre hozzáteszik: most egyenlítődnek ki a korábbi viszonyok.
Nem mennék most bele ebbe a vitába, annyit azonban megemlítenék, hogy a pártállam bukása óta nem fordult elő, hogy az állami televízió és rádió ilyen mértékben szolgálta volna ki a hatalmat. És ezt Szájer József is pontosan tudja, Brüsszelből is szabad szemmel látható. Mint ahogy az is, hogy az ellenzéki sajtó pénzhiányban vergődik, miközben a kormányzati média valósággal fürdik benne. Munkatársai pedig híven kiszolgálják az orbáni rendszert; tessék csak rápillantani – üzenem Szájer képviselőnek – a megyei lapokra. Ezen az oldalon se pénz, se elegendő felület, a túloldalon annyi, amennyi akarnak. Ha keveslik, belenyúlnak a költségvetés zsebébe, és vesznek hozzá újabb lehetőségeket.
Ma a médiafronton – is – ez a helyzet Magyarországon. Valóban jól láthatóan. Ha viszont jól látható, kit akar becsapni a 7:1-gyel Szájer József? Ki ül föl egy ilyen méretes hazugságnak? Legyünk óvatosak, ne válaszoljunk kapásból, ne mondjuk, hogy ilyen dolgokkal nem lehet senkit sem becsapni. Vessünk egy pillantást a vasárnapi szavazás végeredményére, és lássuk, amit látnunk kell: a vidék Magyarországa csak migránsokat, Soros-ügynököket és bevándorló veszélyt látott. Neki a 7:1 is egy létező eredmény, és ha gondolkodik is rajta egy picit, csak addig jut el, hogy milyen szerencséje van: őt nem tudták megtéveszteni.
