A Billboard magazin toplistáján 1967 elején a Monkees I'm a Believerje uralkodott, majd olyan számok kerültek az élre, mint a Rolling Stonestól a Ruby Tuesday, a Beatlestől a Penny Lane, a Turtlestől a Happy Together. Tombolt a beatkorszak!
Majd dühöngött az ifjúság.
FRANK SINATRA ÉS LÁNYA, NANCY FOTÓ: CBS
Mert április 15-én egy hagyományos slágernek hangzó dal vette át a vezetést. Pedig nem volt az tradicionális szám; mármint abban az értelemben nem, hogy az Easy Riders elnevezésű Los Angeles-i countryzenekarban játszó Clarence Carson Parks írta, majd énekelte a feleségével, Gaile Foote-tal az együttes 1966-ban megjelent San Antonio Rose című albumán. E nagylemezzel ajándékozta meg Frank Sinatrát lánya, Nancy, és a papa fülébe mászott az A oldal második darabja. Apuka elhatározta, maga is lemezre veszi a számot, a meglepetés viszonzásaként pedig azt találta ki, hogy a stúdiófelvételen a lánya lesz a partnere. Nyomban elrohant Lee Hazlewoodhoz, mert tudta, Nancy csak olyan korong készítésében hajlandó együttműködni, amelynek Hazlewood a producere.
Külön-külön mindkét Sinatra listavezető volt 1966-ban: Frank a szintén hagyományos Strangers in the Nighttal, Nancy a beatesebb Boots Are Made for Walkinggal. A családtörténet írói akár úgy is megörökíthették azt az esztendőt, hogy akkoriban csizmákban sétáltak az idegenek az éjszakában...
A hatvanhetes év a Something Stupid jegyében telt. A kislemez B oldalára feltették ugyan Michel Legrand híres szerzeményét, a Je ne pourrai jamais vivre sans toi-t (Nem tudok élni nélküled, angol fordításban I Will Wait for You, azaz Várok rád), de az nem keltett akkora figyelmet, mint 1964-ben, a Cherbourgi esernyők című francia zenés film bemutatásakor. Ellenben az A oldal dala tarolt: Amerikában máig az egyetlen olyan listavezető szám, amelyet apa és lánya adott elő. Nagy-Britanniában pedig 2003-ig maradt e sláger páratlan Number One, másfél évtizede ugyanis Ozzy Osbourne felmelegítette a Black Sabbath 1972-es dalát, a Changest, és Kelly lányával a toplista élére énekelte azt. Addigra a Something Stupid másodszorra is felkapaszkodott a tetőre, mert Nicole Kidman és Robbie Williams 2001-ben feldolgozta a nótát, és épp olyan sikerre vitte, mint annak idején Nancy és Frank Sinatra.
Magyarországot hatvanhét áprilisában még nem érte el az új Sinatra-szám: az Ifjúsági Magazinban Frank előző klasszikusa, a Strangers in the Night foglalta el a külföldi dalok rangsorának ötödik helyét. Az első négy helyezett közül az első és a negyedik (The Last Train to Clarksville, illetve I'm a Believer) a Monkees nótája volt, a második (Let's Spend the Night Together) a Rolling Stonesé, a harmadik (Winchester Cathedral) a New Vaudeville Bandé. A Beatles a kilencedik helyen állt a Penny Lane-nel, amelyről a szerkesztők nem tudták, hogy utca, egyszersmind bevásárlónegyed Liverpoolban, ezért a dal címét így fordították: „Szegények utcája”. Amúgy a lista hatodik helyén szerepelt az olasz Gianni Morandi dala, a C'era un ragazzo che come me, amelyben a szívtipró szerző-sztár arról énekelt, hogy "volt egy olyan srác, mint én, aki imádta a Beatlest és a Rolling Stonest is".
Jó ízléssel áldotta meg a sors.
Ez nem feltétlenül mondható el azokról a szavazókról, akik 1967 áprilisában a Foxi Maxi matróz lett című Atlantis-nótát repítették a magyar számok listájának első helyére. A nóta nem idézhető fel pusztán szavakkal, S. Nagy István szövege mégis sokat mond: „Két pici torok, Inci, Finci zokog: Foxi Maxi matróz lett! / Kandúr is morog, Maci Laci dohog: Foxi Maxi matróz lett!” E szám került az Illés Ne gondold!-ja elé, majd a harmadik helyen megint egy mesedarab következett: Móricz Zsigmond Mehemed című gyerekversének megzenésített változata az Echo együttestől.
Az IM közölte továbbá Payer András és Tardos Péter slágerének kottáját. A számnak, melyet Koncz Zsuzsa adott elő, az volt a címe: Beléptél az életembe.
Valahogyan így voltunk a Something Stupiddal is.
