A Magyarország népének sorsa és jövője iránt valamiféle érdeklődést mutató és felelősséget érző választópolgárok többsége nem a fejlett, haladó európai országokhoz tartozást választotta; nem a kormányzat átlátható működését; nem a korrupció visszaszorítását; nem a közpénzek elköltésének nyomon követhetőségét; nem az állami vezetők és köreik felelősségre vonhatóságát; nem a hiteles, nyilvánosságot biztosító független, szabad hírforrásokat; nem a kormánybefolyástól mentes ügyészségi és igazságszolgáltatási rendszert. Azaz nem a jogállamot és nem a demokráciát.
Mindezek helyett választotta az éppen aktuálisan kijelölt „ellenséggel” szembeni, állandó gyűlölködést szító, folytonos, örökös „küzdelmet és szabadságharcot”. Választotta Magyarország elszigetelődését. Választotta az Orbán Viktor által követett török Erdogan-modellt, és az immár baráti Oroszország Putyin-modelljét. S választotta az önkényuralmi jegyeket mutató, a diktatúrára hajlamos, despotizmusra épülő egypártrendszert. Hogy ez a választott út hová vezet, még nem tudhatjuk pontosan. De hogy az Európai Unióból kifelé, a 21. századból pedig visszafelé, az bizonyos.
