Prágai tavasz volt az is, csakhogy már a hetvenes években. Felhívott Holler Géza, annak a külkereskedelmi vállaltnak a prágai képviselője, amelyiknél én is dolgoztam. Nem voltunk barátok, de kedveltük egymást.
- Van barátnőd? – kérdezte. Még vidám legényéletet éltem, éppen egy fiatal gyógyszerészlánnyal találkozgattam.
- A hét végén kirándulunk Julival, ha van kedvetek, gyertek ki egy-két napra – folytatta Holler. - Szabad a lakás, tele a hűtő, tiszta az ágynemű. A pénteki Malév-járatnál várlak benneteket. Az Uzbecka utcában lakunk, panel, nem a világ közepe, de nem rossz hely.
Így is történt. Holler bemutatta Julit, körbevezetett a lakásban.
- Este menjetek el az U Veverky-be. A kedvenc sörözőm. Amúgy Bécsbe megyünk, de nem kell róla locsogni - hátba veregetett, ittunk egy korty konyakot a reprezentációs készletből, aztán elmentek. Az autójuk a ház előtt áll, használjam, ha akarom, ők jobban szeretnek vonatozni.
Hosszú séta, villamosozás, Hradzin, Károly-híd, zsidó negyed, Löw rabbi sírja, a szokásos körút. Prága akkor még egy szürke, kedvetlen, kelet-európai város volt, de mi jól éreztük magunkat. Este az U Veverky, knédli, sör.
Szombaton egy üzleti partner kereste telefonon Hollert, azt mondtam, hogy kutyát sétáltat, délután pedig átjött egy középkorú szomszédnő, két tojást kért kölcsön. Bejött a konyhába, érdeklődött, hogy elmúlt-e Juli náthája, én pedig megnyugtattam, hogy minden rendben van. Este néztük a televízió adását, amiből egyetlen szót sem értettünk, de nem számított. Vasárnap hazautaztunk, a kulcsot bedobtam a postaládába.
Néhány nappal később egy Elvtárs jelent meg a vállalatnál, szeretne velem beszélni, ezt mondta. Komor férfi volt, bejött az irodámba, rágyújtott, jegyzetfüzetet húzott elő a zakózsebéből.
- Mit tud az elvtárs Hollerékről? – kérdezte. Nem tetszett nekem ez a kérdés.
- Semmit – feleltem őszintén, de az őszinteségem nem hatott jól az Elvtársra.
- Hollerék azon a hétvégén disszidáltak. Tudott erről valamit?
- Nem.
- Nem beszéltek róla?
- Nyilván nem.
- Szóval magukat csak azért hívta ki Prágába, hogy időt nyerjenek, nézzen ki úgy a dolog, mintha otthon lennének. Az autó a ház előtt állt, a lakásban volt mozgás. A cseh elvtársaknak már korábban szemet szúrt, hogy Holler egy nyugatnémet céggel szoros kapcsolatban áll.
- De hát a külkereskedelemben ez nem ritka – valamit azért mondanom kellett.
- Ez nem olyan kapcsolat volt – mondta az Elvtárs. – Voltak itt más dolgok is, de még vártunk, amíg továbbfejlődnek. Tudomásunk szerint Nyugat-Németországban vannak.
Szóval a dolgok továbbfejlődtek, még idő előtt. De hát a dolgok már csak ilyenek. Nem mindig úgy fejlődnek, ahogyan szeretnénk. Az Elvtárs becsukta a jegyzetfüzetét, ennyi volt.
- Azért Odze elvtárs is tanulhatna egy-két dolgot az esetből – mondta, miután kezet fogtunk és kinyitotta az ajtót. - Hollernek soha nem volt kutyája. És mi sem szeretjük, ha hülyének néznek bennünket.
