Politikai-politológiai közhely, hogy a Fidesznek lejt a választási pálya. És tényleg: a választókerületek átrajzolásával a Fidesz elérte, hogy akkor is ő kapjon több mandátumot, ha pár százezer vokssal kevesebbet söpör be, mint az ellenzék. A határon túli magyarok (praktikusan kettős állampolgárok) szavazati jogának megadásával a kormánypárt biztosította, hogyha az Országgyűlésben mandátum-egyensúly alakulna ki a hazai eredmények miatt, úgy a határon túli magyarok Fidesz-többséget menedzseljenek (vagy helyzettől függően kétharmadot). A kabinet elintézte, hogy érdemben ne szavazhasson több százezer magyarországi címmel rendelkező, külföldön dolgozó/tanuló hazánkfia - akiknek zöme a nincstelenség elől menekült, azaz feltehetően protestvoksot adna le. Ami azonban jelenleg mindhárom szempontnál fontosabb, az az, hogy a hatalom egyfordulóssá tette a választásokat. Amennyiben marad a kétfordulós rendszer, akkor most hiába bénázna az ellenzék, a második fordulóban simán összedolgozhatna (ahogy ez 2002-ben történt, amikor a második menetben a rendszerváltás óta a legmagasabb - 73,5 százalékos részvételt hozták össze a szavazók). Most viszont az ellenzéki megegyezésképtelenséget már semmilyen módon nem lehet korrigálni. Pontosabban egyvalami részben ellensúlyozhatja: a magas részvétel.