A Republikon Inzézet napokban megjelent felmérése szerint a fideszes szavazók mintegy harmada szerint is kirívó a korrupció mértéke Magyarországon. Mennyire egyeztethető össze a keresztény értékrenddel a sikkasztás, hűtlen kezelés, illetve mennyire elfogadható az, ha egy hívő keresztény szemet huny a korrupt üzelmek felett csak azért, mert az ő pártjának politikusai fölözik le az állam vagyonát? Ferenc pápa legutóbbi beszédében erre egyértelmű választ adott: semennyire. Mint fogalmazott, ki kell irtani a korrupciót. „Csak a testvériség képes tartós békét biztosítani, a szegénységet leküzdeni, a feszültségeket és a háborúkat megszüntetni, a korrupciót és a bűnözést felszámolni” – jelentette ki.
Az ultrakonzervatívok részéről számos bírálat érte az argentin származású egyházfőt, számukra nyilván mit sem számít az, mit mond a pénzügyi visszaélésekről. Ám már XVI. Benedek is szót ejtett a korrupcióról részint talán azért is, mert épp az ő pápaságára esett a Vatileaks botrány, amelyből kiderült, milyen visszaélések történtek a Vatikán falain belül. A bajor származású egyházfő 2005 áprilisi beiktatási szentmiséjén is érintette a témát. II. János Pálra utalva kifejtette, elődje elvette volna a világ hatalmasaitól „a korrupció uralmát, a jog átértelmezését, az önkényeskedést. De nem vett volna el semmit, ami az ember szabadságához, méltóságához, egy igaz társadalom neveléséhez tartozik” – fejtette ki. A 2009-ben megjelent Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) enciklikájában is szót ejtett a jelenségről. „Sajnálatos módon magától értetődő jelenség lett a korrupció és a törvénytelenség a régi és újabb gazdag országok gazdasági és politikai szereplőinek magatartásában csakúgy, mint a szegény országokban” – fejtette ki. Ugyanebben az évben, márciusi afrikai látogatása során is kikelt a korrupció ellen, s felszólította a földrész vezetőit, lépjenek fel vele szemben, mert a korrupció a kontinens fejlődésének gátja.
XVI. Benedek lemondását követően is komoly problémának nevezte a korrupciót. Egykori tanítványainak 2015-ben elmondta, az embert sok betegség, járvány fenyegeti. A járvány a szívet is megfertőzi. Az ember ezáltal csak magára gondol, Istenre azonban nem, s ez váltja ki a korrupciót és más bűnöket.
Ferenc pápa programjának egyik központi eleme a korrupció bírálata, a kérdés hasonlóan fontos számára, mint a társadalom kirekesztettjeinek védelme. Számos beszédében került elő, milyen veszélyt jelent a korrupció az egész társadalomra. Amikor 2015 márciusában Nápoly Scampia negyedébe látogatott (ez a nápolyi maffia, a Camorra fellegvára), így kiáltott fel, „a korrupció, a korrupt társadalom bűzlik. Nem keresztény az, aki hagyja magát megvesztegetni.”
2017 júniusában a Vatikánban vitanapot is tartottak a témának szentelve. Peter Turkson bíboros „Korrózió” című munkájához írt előszavát pedig programbeszédnek is nevezhetnénk. A pápa utalt arra, hogy a korrupció szó összetört szívet jelent (az olasz corrotto ’korrupt’ szó a cuore rotto ’összetört szív’ kifejezésre emlékeztet), amelyet valami beszennyezett, megrontott, mint egy bomlásnak indult testet. A korrupció jelensége megtámadja az ember legbensőbb lényét, ugyanakkor „társadalmi tényezővé” válik. Ferenc pápa számára a kiindulási pont az a három kapcsolat, amely az emberi életet jellemzi: kapcsolat Istennel, felebarátainkkal és a környezettel. Amikor valaki becsületes, akkor mind a három kapcsolatot felelősen éli meg a közjó javára – idézte honlapján a pápát a Vatikáni Rádió. Amikor ezzel szemben az ember hagyja, hogy megvesztegessék, akkor antiszociális magatartása – amelyre a korrupció indítja – végül megszünteti a kapcsolatok érvényességét. Darabokra törnek a személyek közötti együttélés pillérei, az egyéni érdek méregként fertőz meg minden általános érvényű perspektívát. Ferenc pápa kifejtette, a korrupció a halál kultúrájának része, s aláássa a reményt, hogy létezhet egy jobb jövő.
A korrupciót fel kell ismerni és el kell ítélni, hogy az irgalmasság győzzön a zsugoriság felett, a kíváncsiság és a kreativitás kerüljön a belenyugvó fásultság helyébe. A korrupt ember elfelejt bocsánatot kérni, mert fáradt és megcsömörlött, közömbös és öntelt. Az egyház és a keresztények, de a nem keresztények is, egyesülhetnek, mint hópelyhek, egy új humanizmus lavináját megteremtve – írja Ferenc pápa.
Az egyházfő nemcsak a politikusokat vádolta korrupcióval, nem egyszer önkritikusan elismerte, hogy a jelenségre a Vatikánban is több példa van.
Az év elején, Latin-Amerikában tett körútja alkalmával is kikelt a korrupció ellen. Perui vizitjére visszatekintve elmondta, „rávilágítottam két olyan valóságra, melyek súlyosan fenyegetik az országot: az ökológiai-társadalmi hanyatlás és a korrupció. Nem tudom, ti hallottatok-e itt korrupcióról… nem tudom… Nemcsak a föld azon részeiben van, hanem itt is, és veszélyesebb az influenzánál! Befészkeli magát az ember lelkébe, és lerombolja a szívét. A korrupció lerombolja a szívet! Kérlek titeket, utasítsátok el a korrupciót! Hangsúlyoztam, hogy senki sem bújhat ki az eme két bajért viselt felelősség alól, és hogy mindenkinek küzdeni kell ellenük.”
Múlt szerdán elhangzott beszédében ismét arra utalt: ha valaki korrupt, akkor csak álkeresztény lehet, a „keresztény maffiózóknak” semmi közük a kereszténységhez. „Hamis keresztények, akik azt mondják: »Jézus feltámadt; megigazultam Jézus által, új életet nyertem, de korrupt életet élek.« (…) A korrupt úgy tesz, mintha becsületes lenne, de a szívében nincs más, mint rothadás. A keresztény ember nem élhet halállal a lelkében, és nem lehet mások halálának okozója.” Így folytatta, „a keresztény maffiózóknak semmi közük a kereszténységhez. Kereszténynek mondják magukat, de halált hordoznak lelkükben, és halált okoznak másoknak. Imádkozzunk értük, hogy az Úr érintse meg lelküket! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
