Több tízezer magyar fiatal dolgozott a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) a hatvanas évek második felétől a nyolcvanas évek közepéig. A hivatalos ideológia szerint a 18-26 éves fiatalok erősítették a proletár nemzetköziséget, szakmát és nyelvet tanultak. A valóság azonban nem fedte a szocialista elképzeléseket. Tar Sándor ezt személyesen is megtapasztalta: 1967-70 között Drezdában betanított munkásként, majd 1975-76 között otthonnevelőként dolgozott. Ezen élményeiből írta meg Tájékoztató című szociográfiai munkáját, amellyel a Mozgó Világ 1976-os szociográfiai pályázatán megemelt első díjat kapott. A szöveg azonban nem jelenhetett meg. Kiderül ugyanis belőle, hogy az agresszió, az alkoholizmus, a nemi erőszak és a depresszió gyakori volt a munkások körében, a lakóotthonokban pedig vállalhatalan körülmények között éltek.
A Tájékoztató a Kenedi János szerkesztette szamizdat Profilban jelent meg, majd az 1989-es Miért jó a póknak? című elbeszéléskötetben. Tavaly pedig a debreceni Déri Múzeum Lakner Lajos szerkesztésében adott ki Tájékoztató címmel egy kötetet, amelyben Tar műve mellett találhatóak fotók, dokumentumok és tanulmányok is, amelyek társadalomtörténeti fogódzókat is adnak a szöveghez.
Miért épp a Tájékoztatóra esett a szerkesztő választása? - Ez volt az a munka, amellyel Tar belépett az irodalom területére. Életművének alapmotívumai, szerkezeti sajátosságai már itt megjelennek. Másrészt hagyatékából ezt a szöveget lehetett kiegészíteni dokumentumokkal, naplójegyzetekkel és fotókkal. Nem csak a szöveg újraközléséről van szó - mondta lapunknak Lakner Lajos irodalomtörténész, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese. Hozzátette: azért érdemes újra elővenni ezt a szöveget, mert sokféle olvasatot tesz lehetővé. - Van, aki számára szociográfia, kép egy letűnt, de velünk élő korról. Olvasható az emberi kapcsolatok érzékeny lenyomataként is. A műben előforduló szereplők, bár ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mégsem párbeszédet folytatnak, hanem monológokat mondanak. Mintha mindenki be lenne zárva magába. Közelíthetünk Tar élete felől is, amennyiben a naplókkal párhuzamba állítva a szerző rossz közérzetéről, helykereséséről ad hírt -közölte.
A társadalom szélén élőkről író Tar Sándor írói pozíciója nehezen meghatározható. Párttag volt, de az ellenzék támogatta. Nem tartozott irodalmi csoporthoz, értelmiségi körben idegenül mozgott. Elszigetelődése az ügynökügynek is köszönhető: Tarról 1999-ben derült ki, hogy besúgó volt. - Az ügynökügy bonyolult. Egyrészt Tar nem élt azzal a lehetőséggel, amit barátai kínáltak számára, amikor nyilvános feldolgozásra biztatták. (Az áruló című filmregény pár részt élt meg a Litera.hu-n - A szerk.) Másrészt Tar áldozatnak érezte magát, s ez a szerep erősödött föl e kérdésről szóló írásaiban és megszólalásaiban. Ugyanakkor tényleg áldozat volt. Megzsarolták homoszexualitással, majd megfenyegették (testvére tisztázatlan körülmények között halt meg, amit üzenetként is értelmezhetett) - mondta Lakner.
Nem a Tájékoztató az egyetlen nemrég megjelent Tar-szöveg. Az újraindult Magvető Zsebkönyvtár sorozatban először A mi utcánk, majd a Szürke galamb is helyet kapott. Dávid Annát, a kiadó vezetőjét kérdeztük arról, miért került két Tar-kötet is a sorozatba. - A legfontosabb indokunk az volt, hogy a szerkesztőség nagyon szereti Tar műveit. Miután néhány évig nem voltak kaphatóak, most újra nagy siker lett A mi utcánk - mondta és hozzátette: - A Magvető Zsebkönyvtárban olyan köteteket jelentetünk meg, amelyek a szerkesztőség számára fontosak, és szeretnénk, ha a következő generációk is felfedeznék maguknak - mondta és hozzátette: azt nem lehet eldönteni, hogy Tar művészete jött-e újra divatba, vagy a hirtelen érdeklődés annak köszönhető, hogy sokáig nem voltak piacon a könyvei. A Szürke galamb pedig azért jött ki ennyire gyorsan A mi utcánk után, mert kiderült: Tar "hiánycikk".
