Hátrányos helyzetű felnőtteket, fiatalokat és velük foglalkozó tanárokat, mentorokat láttak volna vendégül az eredeti cél szerint a noszvaji Tündérkert Hotelben: hogy megfelelő körülmények között pihenhessenek, uniós forrásból 219 millió forintért korszerűsítették az épületet. Ekkor hirtelen megváltozzon a hasznosítási forma, s a szállodát bérbe adták a Szaktudás Kiadóház Kft.-nek. Mely annak a Farkas Józsefnek az érdekeltségébe tartozik, aki kifizette Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes svédországi, s cseppet sem mellékesen a helyi ügyészség által vizsgált helikopteres vadászatát. Illetve, mint utóbb kiderült, régi finanszírozója a semjéni lövöldözéseknek, persze baráti alapon. S mivel a barátság nem kétnapos dolog, így értelemszerű, hogy a KDNP elnöke viszonozza is a szívességeket.
Ilyenkor persze a jóérzésű polgár korrupciót és ügyészségért kiált, ahelyett, hogy elmélyedne a magyar történelemben. Hiszen csak annyi történik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a végletekig hagyománytisztelő. Visszanyúl a történelmi múltba, amikor is a feudális Magyarország uralkodói köre kisebb-nagyobb adományokkal honorálta a hozzá látványosan hű alattvalókat. Sikeres hadvezérek jutottak megyényi földekhez, tehetséges művészek kaptak falvakat, hogy a piszkos anyagiak ne okozzanak számukra alkotói válságot, s tulajdonképpen minden, a hűbérúrnak – főleg a legfőbb hűbérúrnak – tett szolgáltatás előbb-utóbb tárgyiasult hol egy zacskó arany, hol egy vár, hol a fél Dunántúl képében. Elég csak fellapozni a történelemkönyveket, s máris kiderül, hogyan emelkedtek fel anno a Csákok, az Esterházyak, a Bethlenek, a Rákócziak, az Andrássyak és a többi arisztokrata család, melyek közül többnek tagjai aztán arany betűkkel írták be magukat a magyar históriába.
Ezek alapján igencsak rosszindulatú és történelmi távlatokban gondolkodni képtelen, aki Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Vajna, Szivek, a Matolcsy-klán és a többiek hirtelen gazdagodását látva arra gondol, a NER tulajdonképpen az intézményesített, állami szintű lopás-zabrálás szinonimája. Ahelyett, hogy úgy tekintene rá, mint befektetésre az elkövetkező évszázadok Magyarországának nagyságához. És akkor máris nem ördögtől való, hogy Mészáros Lőrinc kilépve a gáz- és központifűtés-szerelői világból ma tőzsdei cégek felett diszponál, s megkerülhetetlen figurája az energia-, építő- és élelmiszeriparnak, a mezőgazdaságnak,a turizmusnak – a felsorolás a mai közbeszerzések ismeretének hiányában nem teljes -, vagy hogy a kormányfő veje települések tucatjainak változtatta meg esti-éjszakai hangulatát.
Valamirevaló konzervatív kormány nem teheti meg, hogy ne forduljon a múlt felé. Bár azért nem ártana az óvatosság, hiszen akadhatnak példák, melyekre nem árt figyelni, miközben afféle Fidesz-Monopolyként módszeresen szétosztják egymás között az országot: I. László király törvényei szerint például már egy csirke ellopásáért kézlevágás járt. Igaz, a honi ügyészség csak a szent király halála után 776 évvel alakult meg. Vagyis akkoriban még nem bízhattak Polt Péterben.
