A munkacsoport szakértőinek becslései szerint a hajléktalan emberek közül 10 ezren valamilyen hajléktalan szálláson, 4 ezren közterületen alszanak. Döntő többségüknek a jelenlegitől teljesen eltérő segítségre lenne szüksége: 4 ezer főnek lakhatási támogatásra, 7 ezer főnek lakhatási és egyben szociális támogatásra lenne szüksége. Vagyis a többségük önállóan is képes lenne lakásban élni, ha ehhez kapnának valamilyen segítséget. Mintegy 700 ember pedig ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátásra szorulna. A jelenlegi szociális szállásnyújtás valamilyen formája mintegy 2300 ember állapotának felel meg.
Fotó: Kállai Márton
Az alapítvány szerint a jelenlegi hajléktalanellátás mellett megfelelő lakhatási támogatásra, helyi mentális és szociális segítő hálózatra, az alkohol-, drogfüggőknek, pszichiátriai betegeknek rehabilitációs szolgáltatásokra, az értelmileg akadályozott, vagy testi fogyatékkal élő embereknek támogató szolgáltatásokra, a krízishelyzetbe kerülteknek kríziskezelő központokra lenne szükségük. "A rászorultság és a szükségletek mértékét és módját vizsgáló szociális segítők diagnózisa alapján ezek a megoldások lennének indokoltak, még akkor is, ha ez folyamatosan (nem egy időpillanatban) sokkal több embert érintene és több költségvetési kiadást igényelne" - írták.
Fotó: Bohanek Miklós
A kutatás azt is megmutatta, a hajléktalanok 43 százaléka – bevallása szerint – súlyos, krónikus beteg, a hajléktalan nők közül közel minden második valamilyen lelki/pszichiátriai problémával küzd, a hajléktalanok 39 százalékát egy éven belül kórházban kellett kezelni. Mindezek következtében a hajléktalan helyzetben lévők többsége önerejéből nem tudná kifizetni önálló lakhatása költségeit, csak valamilyen segítséggel, támogatással.
