Ha én MSZP-elnök lennék, érteném, miről is szól április 8. Tudomásul venném: ezúttal nem a pártomnak kell győznie, hanem minden körzetben a legesélyesebb baloldali jelöltnek. Ezt a (remélem, még időben) felismert alapigazságot elfogadva nem erőltetném a központi direktívákat, hanem a velünk szimpatizáló választóknak – például a csepelieknek – azt üzenném, hogy a lelkiismeretükre hallgatva döntsék el, érdemes-e mindenáron a mi jelöltünkre voksolniuk.
Mert, ha már Csepel jutott volna eszembe, tudnám, hogy Bangóné erőltetésével valószínűleg elvész Szabó Szabolcs nyerési esélye Németh Szilárddal szemben. Márpedig, bár az elnökségünk haragszik az Együtt jelöltjére, amiért nem fogadta el a pártunk színében való indulást, ilyen magas árat nem szívesen fizetnék egy kisszerű bosszúért.
