A mezotelióma egyfajta rákos megbetegedés, amely leggyakoribb kiváltó okának az azbesztet tartják. A betegség a belső szervek felszínét borító hártyát támadja meg, leggyakrabban a mellét (pleurális mezotelióma), de előfordul a tüdő-, a szív- vagy a hashártya daganatos megbetegedése is.
A betegség tünetei a pleurális mezotelióma esetén – amely az összes mezotelióma megbetegedés 70-90 százalékát teszi ki – sem jellegzetesek (légszomj, éjszakai izzadás, krónikus köhögés, hátfájdalom, mással nem magyarázható súlycsökkenés), megegyezhetnek más betegségek tüneteivel is. A tünetek a betegség előrehaladtával egyre erősödnek. Annak eldöntésére, hogy milyen betegség állhat a háttérben, feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Fontos arról tájékoztatni a kezelőorvost, hogy a beteg az élete során kerülhetett-e kapcsolatba súlyosan rákkeltő azbeszttel, mert az orvostudomány jelenlegi ismeretei alapján a megbetegedés hátterében leggyakrabban ez áll.
Diagnosztizálás és a kezelés
A kivizsgálás vérvételből, röntgen-, MR vagy CT felvételből áll, de a pontosítás érdekében szövettani mintavételre is sor kerülhet. A diagnózist követően meghatározott, különféle terápiákból álló célzott kezelés – amely függ a mezotelióma típusától, a betegség stádiumától, a beteg általános állapotától – néhány hónappal meghosszabbíthatja a beteg életét. A mezoteliómával diagnosztizált beteg mindennapjai során előforduló problémákra vonatkozóan nem csak a kezelőorvosától kaphat segítő támogatást, de érdemes felvennie a kapcsolatot betegtársakkal, ritka betegségekkel foglalkozó szervezetekkel. Sajnos általánosságban elmondható, hogy mire tünetek jelentkeznek, a betegség már igen előrehaladott állapotban van, a beteg életkilátásai rosszak, az átlagos túlélési idő mindössze 12 hónap.
Magyarországon 1982-ben tiltották be a szórt azbeszt használatát, a teljes tilalom pedig 2005-ben lépett életbe, várható, hogy a hosszú lappangási idő miatt a mezoteliómás megbetegedések száma emelkedni fog az elkövetkezendő években.
