Védeni igyekszik a hatalom világörökségi értékeinket. Törvényt is hozott a kormánypárti többség, hogy az ingatlanok esetében az államnak elővásárlási joga legyen, így a tulajdonosnak először a „kincstárnak” kell felajánlania a birtokát. Legutóbb Tokaj-hegyalján jelöltek meg értékes pincészeteket, természetesen a hozzájuk tartozó szőlőbirtokokkal együtt.
Akinek viszonylag ép a hosszabb távú memóriája, az még emlékezhet az ezredforduló tájáról egy nem közgyűlés közgyűlési jegyzőkönyvére, amelyben Orbán Viktor azt találta mondani, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet!”. Ez a kijelentés ma már persze elképzelhetetlen lenne. Bár már akkor sem a szégyenkezés jele volt - hogy azért mégse nyúljunk le mindent -, hanem szokás szerint a józan megfontolásé, hogy ebből akár balhé is lehet.
Lett is. Az Élet és Irodalom riportban leplezte le, ahogy az Orbán család megvetette a lábát Tokaj-hegyalján. A kormányfő beperelte az újságot, végül a felszínen megszabadultak a kínossá vált tokaji birtoktól. De a jelek szerint nem adták fel, hogy a rendkívül értékes borvidéken is meghatározó birtokosok legyenek. A sokak által Orbán Viktor strómanjaként emlegetett Mészáros Lőrinc már megkezdte a bevásárlást. Talán hamarosan kiderülhet, kié is valójában a felcsúti gázszerelő szőleje.
Mindenesetre ha az előbb államosított, majd az Orbán közeli oligarchák céghálójában felbukkanó bankokra gondolunk, nehéz elhessegetni azt az érzést, hogy Tokaj-hegyalján is előbb állami tulajdonba kerülnek a kijelölt pincészetek, szőlőbirtokok, majd a köztulajdon jellegüket elveszítve a Facebook-alapítónál is okosabb felcsúti gázszerelőhöz köthető valamelyik cégnél bukkannak fel. Legalábbis papíron.
Április 8-án arról is dönthetünk, hogy Tokaj szőlővesszein továbbra se narancs teremjen.
