„Olyan, akár egy kozmetikai beavatkozás, amely nem hoz mélyreható változást" – így jellemezte a venezuelai elnök néhány napja bejelentett „nagyszabású” pénzügyi reformját egy helyi közgazdász, Asdrubal Oliveros. A súlyos gazdasági válsággal – és ebből fakadó élelmiszer-és gyógyszerhiánnyal – küzdő ország szocialista vezetője örömmel jelentette be, hogy gyógyírt talált a krízisre: az ezredére csökkentik a forgalomban lévő bolívart. A tervek szerint június 4-én kerülnek fogalomba az új, három nullával „karcsúsított” bankók.
A májusban újraválasztásáért induló 55 éves elnök azt mondta, hogy a lépésre azért van szükség, mert meg kell védeni Venezuelát az – általában minden bajok okozójaként megnevezett – Egyesült Államok által indított „kereskedelmi háborútól”.
Hiába a harcos érvek, a Reuters helyszíni tudósítójának nyilatkozó helyiek azt mondták, nem bíznak a buszsofőrből elnökké avanzsált Maduro gazdasági reformjában. „Egy autoriter kormány olyan intézkedéseket hoz, amilyeneket csak akar. Ez az intézkedés nem fogja megállítani az inflációt” – nyilatkozta a hírügynökségnek egy helyi lakos, José Vasquez, aki azzal keresi a kenyerét, hogy kávét árul az egyik forgalmas carácasi metróállomás közelében. Nem csoda, hogy bizalmatlanok, hiszen több millió ember él az országban, akik havonta mindössze 1-2 dollárnak megfelelő bolívart keresnek. Még a hivatalos adatok szerint is több mint 2600 százalékkal növekedtek tavaly az árak.
Az új intézkedés aligha fogja megállítani az országot a lejtőn, szakértők szerint a reform csupán arra jó, hogy elkendőzze az árnövekedést és a bolívar összeomlását.
A lakosság elkeseredettségét, a vezetőjükbe vetett bizalom hiányát jelzi, hogy tömegesen vándorolnak ki az emberek a szomszédos országokba. Becslések szerint az elmúlt pár évben három-négy millió venezuelai hagyta el az otthonát – közülük több százezren csak az előző évben. Kolumbia az egyik legnépszerűbb célország. A két országot összekötő hídon mind gyakrabban látni beteg embereket, akik szó szerint az életükért menekülnek.
Az AP-nek nyilatkozó Grecia Sabala méhnyakrákkal küzd, ám a városban, ahol lakik, csupán egyetlen sugárkezelésre alkalmas gép van, s jó ideje már az sem működik, így kénytelen Kolumbiában kezeltetni magát. Hozzá hasonlóan sokan keresik a gyógyulást a – nem túl szilárd lábakon álló egészségügyi rendszerrel rendelkező – szomszédban. A határ menti Cucuta kórházában gyakran egy gombostűt sem lehet leejteni a sürgősségi osztályon, ahol a betegek jelentős része Venezuelából jön. De nem csupán a sürgős ellátást igénylő betegek veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatást: terhes nők, fertőzéssel küzdők, és alultáplált gyerekek is megfordulnak a kórházban.
Egészségügyi források szerint tavaly 25 ezer alkalommal látogattak kolumbiai sürgősségi osztályokra venezuelai betegek. Kormányzati jóslatok szerint idén ez a szám a duplájára nőhet.
„Kolumbia nem tudja fedezni minden érkező kórházi ellátását. Rendkívül aggasztó a helyzet” – mondta az egészségügyi minisztérium egyik munkatársa, Julio Saenz.
